Két hete jelentettük be, hogy a szerb-bosnyák állampolgárságú Zlatko Jovanovics lesz csapatunk vezetőedzője, akivel 1+1 éves szerződést kötöttünk. Az elmúlt három idényben a Honvédnál dolgozó szakember nagy ambíciókkal érkezik Székesfehérvárra.
Az igaz, hogy már tavaly is felvetődött a neve, amikor az Alba Fehérvár vezetőedzőt keresett?
Tavaly, a második honvédos idényem után több magyar csapat is érdeklődött, az Alba is köztük volt, beszéltünk is, aztán úgy alakult, hogy mindkét fél más irányba mozdult el válaszolta a 42 esztendős Zlatko Jovanovics. – Én akkor úgy döntöttem, maradok a Honvédnál, hogy befejezzek néhány olyan dolgot, amit még szerettem volna és a fehérváriak is másban gondolkodtak végül. Úgy tűnik, nem az volt a megfelelő pillanat a közös munkára, talán a sors vezetett most mégis Fehérvárra, és ez a jó idő, hogy együtt dolgozzunk.
A Honvédnál más célokért küzdött, a rájátszásba kerülésért hajtottak, illetve sok fiatalt kellett beépítenie a csapatba. Az Alba viszont mindig az élcsapatok közé szeretne kerülni. Más lesz ez a munka, mint a fővárosi volt?
Lehet azt mondani, hogy bizonyos szempontból más lesz a feladatom az Albánál, mint a Honvédnál volt. A korábbi csapatomnál például fel kellett építeni a fiatalokat, de ez nem jelentette azt, hogy az eredmény másodlagos. Az Albáról mindenki tudja, hogy az elmúlt évtizedekben az egyik legmeghatározóbb klub Magyarországon, de a következő két évben az elsődleges feladatunk az újjáépítés. Ezzel együtt szeretnénk eredményeket elérni, új energiát a parkettre vinni. A cél az, hogy a fehérvári kosárlabda-csapat megint nagyon éles és éhes legyen. A játékos- és edzői pályafutásom alatt mindig azt gondoltam, hogy nincs fiatal, vagy öreg kosárlabdázó, csak jó, vagy rossz, éhes, vagy alulmotivált. Az Albánál is ez az alapkövetelmény a játékosoknak: legyenek éhesek. Ha ez így lesz, akkor azt hiszem, nagyon erős hazai pályánk lesz és jól fogunk szerepelni. A tehetség, a képesség adott, de a legnagyobb neveknek is éhesnek kell lennie a sikerre.
Sokszor járt ellenfélként Székesfehérváron. Milyen tapasztalatokat gyűjtött a csarnokról, a szurkolókról, a városról?
Fehérvár egy kosárlabda-város. Bármikor ellenfélként jöttem ide, nagyon szimpatikus volt, amit láttam. Minden feltétel adott a nyugodt munkához, remek szurkolótáborunk van, akik jó energiákat szeretnének látni a pályán és a támogatásukért ezt vissza is kell adni nekik. A város kisebb, mint Budapest, de ez egyáltalán nem baj, minden lehetőségünk megvan, hogy eredményesen dolgozzunk. Izgatottan várom az új feladatot, köszönettel tartozom az elnöknek, Balássi Imrének és Simon Balázs ügyvezetőnek is, akivel játszottunk egymás ellen korábban. Hálás vagyok, hogy az elmúlt két évben kerestek, és úgy gondolták, érdemes együtt dolgoznunk, nagy ambícióval vágok bele a feladatba, amelyről persze tudom, hogy nem lesz egyszerű.
