Már hosszabb ideje hallani lehetett, hogy csapatkapitányunk, Vojvoda Dávid átgondolja a válogatottbeli szereplését. A döntés most született meg, Voja elköszön a címeres meztől.

„Úgy gondolom, közel húsz év után le kell zárnom ezt a fejezetét az életemnek. A generációmból én vagyok úgymond az utolsó mohikán, aki vállalta még a szereplést a címeres mezben. Eljött az idő, hogy másra fókuszáljak, koncentráljak. Csodálatos időszak ér véget. Nehezen hoztam meg a döntést, aki ismer, az tudja, hogy a válogatottba az első hívó szóra mindig mentem, de jöjjön most már a fiatalabb generáció. Gasper Okorn számított volna még rám, de a döntést rám bízták. Felhívtam az MKOSZ elnökét, Báder Mártont, és a szövetségi kapitányt is, tudomásul vették az elhatározásom. Harmincöt évesen azt érzem, hogy még a lehető legtöbb időt szeretném a kosárlabdapályán tölteni, ehhez több pihenésre, rehabilitációra van szükségem. A szívem még évekig vitt volna a válogatottba, úgy gondolom, tudtam volna segíteni a legmagasabb szinten is, de az eszemre hallgattam, talán így hosszabbíthatom meg a pályafutásom, kell figyelnem a testemre.

Vojvoda Dávid 17 évig volt oszlopos tagja a magyar válogatottnak, 160 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, két Európa-bajnokságon szerepelt. Elképesztő karriert tudhat maga mögött a nemzeti csapatban is.

„A 160 válogatottság szerintem nagyon szép, kerek szám, szerintem az elmúlt évtizedekben talán az egyik legmagasabb, amit játékos elért. Két Eb-n játszhattam, a csúcspont talán a kolozsvári kontinensviadal volt 2017-ben, amikor a csoportból sikerült továbbjutni, legyőztük a románokat és a cseheket is. Mindig remek csapatban játszhattam, nagyszerű edzőkkel. Nagyon sok mindenkit meg kellene említenem, akinek hálás vagyok, hosszú lenne a névsor, mégis kiemelném Ivkovics Sztojan kapitányságát, közel tíz évet töltöttünk együtt, sok bravúrt értünk el, remek közösségünk volt. Sajnálom, hogy a harmadik Eb-m nem jött össze, közel voltunk hozzá, de szerintem azt mi rontottuk el. Összességében hiányérzetem nincs, rengeteg élményt szereztem. Nyugodt szívvel hoztam meg a döntést és vonulok vissza. A válogatott szép jövő előtt áll, sok a fiatal játékos a keretben, akik bizonyították, hogy tudnak a legmagasabb szinten játszani. Biztosan elszorul majd a szívem, ha pálya széléről, vagy tévén keresztül nézem a válogatottat, de én leszek az egyik legnagyobb szurkoló.”