ATOMERŐMŰ SE – ALBA FEHÉRVÁR SE 116–78

(36–24, 36–11, 30–21, 14–22)

Paks, 1200 néző. Vezette: Földházi, Mészáros, Major

ATOMERŐMŰ: Hawkins 7/6, Edwin 19/6, Benke 16/12, Eilingsfeld 14/9, Edosomwan 12. Csere: Bluiett 23/18, Halmai 4, Smith 10/6, Révész 7/3, Krivacsevics 2, Cohill 2, Arnold. Edző: Kosztasz Flevarakisz

FEHÉRVÁR: Jovanovics 4, Pongó Marcell 4, Vojvoda 23/12, Bigelow 5/3 Omenaka 10. Csere: Philmore, Sztarovlah 7/3, Filipovics 13, Takács Martin 3, Németh Á. 9/3, Szabó L. Vezetőedző: Oliver Vidin

Az életben maradásért léptünk pályára Pakson, hiszen a párharc első két meccsét megnyerte az Atomerőmű SE és három meccslabdához jutott, természetesen rögtön az elsőt hazai pályán szerette volna értékesíteni. Nálunk Oliver Vidin sokkal határozottabb játékot, lepattanózást várt, támadásban is bízott abban, hogy pontosak leszünk.

Sajnos az első negyedben nem sikerült olyan koncentráltsággal kezdeni, ahogy egy ilyen fontos találkozó megnyeréséhez szükséges lett volna. A palánk alatt Kinsley Edosomwan és Eilingsfeld János is nagyon élt, a mezőnyemberek közül Benke Szilárd eredményesen kosarazott, így végig az ASE vezetett. Nálunk Vojvoda Dávid szinte egyedül állt a vártán, csapatkapitányunk hat triplakísérletéből négy beesett, a többiek nem voltak ennyire hatékonyak. Ráadásul az utolsó támadásnál Pongó Marcell távolija is lejött, az Atomerőmű végigrohant a pályán és Trevon Bluiett a dudaszó pillanatában bevágta a triplát, 36–24.

Őrült rohanással és pontokkal kezdődött a második negyed, persze ebből sem mi jöttünk jól. A paksiak bármit eldobtak, elsüllyedt a gyűrűben, nálunk akadtak hibák és a 14. percben már 18 pont volt a hazaiak fórja, 49–29. Eladott labdák, lassú visszarendeződés jellemezte a játékunkat, nem is lehetett más a vége, mint hogy távolodott az ASE. Még mindig ebben a percben Révész Ádám közelijével átlépte az ötven pontot a hazai együttes. Oliver Vidin a 15. percben megint időt kért, Révész triplája után, a hazaiak elképesztő dobóformát mutattak 11 távoli kísérletből eddigre 9 esett be, 54–31. Ekkor játékosaink testbeszéde is mindent elárult: lógtak a fejek, úgy tűnt, minden hit elveszett. A csapatjátéknak nehéz volt nyomát találni, rossz vállalások, koncentráció nélkül eleresztett labdák jellemezték támadásainkat. A második negyedben is 36 pontot kaptunk és 11-et dobtunk csak, így nagyon rosszul nézett ki az eredményjelző a szünetben, 72–35.    

Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a második félidőben mindkét együttes már várja a végső dudaszót, nos, a Paks nem lassított, gyorsan negyven pont fölé növelte a különbséget. A harmadik negyed második felében lankadt a hazaiak koncentrációja, de ez sem gátolta meg őket, hogy már 29 perc játék után átlépjék a százpontos határt, 102–56.

Ha lehetett valaminek is örülni, az az, hogy csapatunk az utolsó negyedet megnyerte, de  így is nagyon súlyos vereséget szenvedett, az Atomerőmű 3–0-ra megnyerte a párharcot és az elődöntőbe jutott. Mi az 5–8. helyért folytatjuk a bajnokságot, előbb az egyik fél második nyert meccséig tartó sorozatban a Sopronnal találkozunk.