(22–25, 29–20, 22–22, 18–24, 7–15)   

Kaposvár, 1500 néző. Vezette: Praksch, Lengyel, Nagy B.

Kaposvár: Trammel 21/6, Rosic 16/12, Szőke 2, Brown 5, Walker 17/6. Csere: Wilson 21/6, Paár 4, Tarján 5/3, Simon B. 2, Puska 5/3. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

Fehérvár: Joseph 16/9, Vojvoda 30/18, Bigelow 12, Philmore 17, Omenaka 12. Csere: Pongó Marcell 6, Stuckman 3, Takács Martin 7/6, Filipovics 3, Németh Á. Vezetőedző: Oliver Vidin.

Kipontozódott: Pongó (33. p.), Omenaka (39.), Paár (43.)

Az ősszel kellemetlen, 117–110-es vereséget szenvedtünk a Kaposvár ellen a saját csarnokunkban, a mieink fogadkoztak, rámennek a nyolcpontos győzelemre, mert ha az alapszakasz végén esetleg ugyanolyan mérleggel állna a két együttes, akkor mi végezzünk előrébb a tabellán.

Mi kezdtük jobban a mérkőzést, a hazaiak közel négy percig nem dobtak mezőnykosarat, jobban védekeztünk és úgy vezettünk 6–1-re, hogy támadásban azért bele- belehibáztunk. Aztán elkapta a fonalat a Kaposvár, főleg Walker, aki duplákkal jelentkezett, a padról beszálló Wilson pedig dobott két triplát, a házigazda csinált egy 12–0-s rohamot és 13–6-ra vezetett. Ekkor kezdődött a Vojvoda Dávid-show, csapatkapitányunk hátára vette a csapatot, bedobott három triplát, de a rá jellemző floatereket is láthattuk tőle, ez pedig elrepítette az Albát az első negyed megnyeréséig, „Voja” 15 pontnál állt itt meg, 22–25.

A lepattanókat sokkal jobban szedtük a Kaposvárnál, a somogyiak viszont a triplákat dobták jobban, Trammel és Rosic is bedobott két-két távolit, a hazaiak pedig átvették a vezetést. Ekkor több volt az eladott labda, a hiba nálunk, a Kaposvár hét ponttal is meglógott, de szerencsére kapaszkodtunk, főleg a palánk alatt dolgoztak jól magas embereink, illetve akkor tudtunk eredményesek lenni, ha gyorsan indulhattunk, 51–45.

Omenaka Godwin és Isaiah Philmore duplájával indult a harmadik negyed, ebben a szakaszban többször is megérkeztünk ellenfelünk nyakába, de egy ideig nem tudtuk átlépni a lélektani határt a fordítással. A 28. percben hosszú idő után vezettünk újra Philmore közelije után. Azt hittük, döntetlen körüli lesz az állás az utolsó tíz perc előtt, ám az utolsó percben Puska és Rosic is bedobott egy-egy triplát, mi buta hibákat vétettünk, így még mindig volt hátrányunk a hosszú hajrá előtt.

Vojvoda a két középső negyedben nem dobott pontot, nem úgy a negyedikben, ahol megint ellenállhatatlan volt, sorban szerezte a pontokat, közben Joseph és Philmore sem tétlenkedett. A Kaposvárban is mindig akadt valaki, aki a nehéz helyzetben betalált, mindkét csapat élvezte a gyors játékot. A 36. perc elején aztán Joseph hármasával megint átvettük a vezetést, 85–86.  Több támadásunk volt, hogy még jobban elhúzzunk, de 1 perc 40 másodperccel a zárás előtt is vezettünk 90–86-ra. Szűk fél perccel a zárás előtt Trammel állhatott a büntetővonal mögé és mindhárom dobása elsüllyedt, 91–91. Az utolsó támadást az Alba vezethette, de Joseph hármasa lejött a gyűrűről.

Takács Martin egy szép triplával kezdte a ráadást, Bigelow büntetői és Vojvoda hármasa után már hattal vezettünk, 93–99. Öt pontot csinált sorozatban a Kaposvár, de Bigelow jól büntetőzött, majd megint Philmore volt eredményes közelről, 98–103. Mindkét fél nagyon akarta a győzelmet, talán ezért csúszott be néhány eladott labda a hajrában, szerencsére a mi csapatunk maradt nyugodtabb és a végén Bigelow büntetői után a bűvös nyolcpontos siker is összejött, ami esetleg az egymás elleni összevetésben érhet jobb helyezést.   

A statisztikákra érdemes ránézni, csapatunk 51 lepattanót szedett, ebből 20 volt támadó, ez fontos faktor volt a szép győzelemben, és ezzel felléptünk a dobogó harmadik fokára.