NHSZ-SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ–ALBA FEHÉRVÁR 96–68 (27–15, 20–22, 28–14, 21–17)
Szolnok, 2000 néző. Vezette: Cziffra, Goda, Makrai
SZOLNOK: Somogyi 23/12, Krnjajszki 13/3, Holt 7/3, Barnes 16/6, Skeens 16. Csere: Darthard 13/9, Rudner 7/6, Molnár M., Vrabac 1, Arabo, Huszár. Vezetőedző: Vedran Bosnic
FEHÉRVÁR: Joseph 5/3, Vojvoda 14, Bigelow 14/6, Philmore 5, Omenaka 6. Csere: Pongó Marcell 12/6, Filipovics 6, Stuckman 2, Németh Á. 4, Takács Martin, Osztoics, Párkányi. Vezetőedző: Oliver Vidin
A bajnoki címvédő és jelenleg is listavezető Szolnok otthonában kellett volna kiharcolnia csapatunknak a továbbjutást a Magyar Kupa negyeddöntőjében, ez még akkor sem tűnt könnyű feladatnak, ha végre teljes kerettel léphettünk pályára, hiszen hosszú hetek után visszatérhetett centerünk, Filipovics Stefan.
Ő is tapsolt, amikor az első támadás végén Yasiin Joseph bedobta a triplát, aztán inkább szomorúan figyelte, ahogy a további dobásaink kimaradnak, a hármasokat nem tudjuk értékesíteni, a másik oldalon viszont főleg a Somogyi Ádám, Brady Skeens páros szétzilálja a védelmünket. Az Olaj az 5. percben már Auston Barnes távolija, majd egy eladott labda és könnyű hazai kosár után 15–7-re vezetett, és Oliver Vidin időt is kért. Úgy tűnt, a szerb mesternek sikerült „elállítania a vérzést”, hiszen két támadást is duplával fejeztünk be egymás után, ám a maradék négy perc nagyon rosszul sikerült, a lendületes hazaiak előbb egy 8–0-s rohammal elléptek, összességében 12–4-re nyerték meg ezt a szakaszt. A két csapat dobóformáját nem lehetett összehasonlítani, ez volt a legnagyobb különbség, 27–15.
Nagyon hullámzó volt a második negyed, ekkor talán már jobban védekeztünk, de nem tudtunk kiegyensúlyozottan jól teljesíteni. Az Olaj 16 ponttal is vezetett a játékrész közepén, félő volt, hogy elmegy a meccs, ám a nagyszünet előtt sikerült rendezni a sorokat Vojvoda Dávid vezetésével, 43–26 után mi ébredtünk és végül tízpontos különbségre zárkóztunk vissza, 47–37.
A nagyszünet után megint Joseph szerezte az első kosarat, bejött a csapatunk tíz alá. Ráadásul ekkor jól is védekeztünk, Joseph tiszta triplát emelhetett a gyűrűre, ha bemegy, öt pont lett volna a különbség, de nem esett be. Azt nem remélhettük, hogy a Szolnok sokáig csendes marad, és el is kezdett a Somogyi, Skeens duó megint dolgozni. És ekkor már a lépést sem tudtuk tartani, sok elemi hibát elkövettünk. Támadóhibák, eladott labdák, engedélyezett támadó lepattanók jellemezték a játékunkat, a szolnokiak pedig elkapták a fonalat és a különbség 21 pontig is nőtt. Tizennégy ponttal buktuk ezt a negyedet, és szinte reménytelen helyzetből vártuk a záró tíz percet, 75–51.
Nem is történt csoda, sőt, a Szolnok növelni tudta előnyét, magabiztosan teljesített a bajnok, élvezte a kosárlabdát. Nem sikerült kozmetikázni sem az eredményen, az utolsó negyedet is elvesztettük, súlyos vereséggel búcsúztunk a Magyar Kupától, 96–68.
