Tisztában voltál vele, hogy a 600. mérkőzésed következik a magyar élvonalban?

Soha nem figyelem a statisztikákat, nem tudtam, hogy hányadik meccsnél járok, de még azt sem nagyon, hány pontot dobok. Azt tudom, hogy profi játékosként ez a 19. idényem, 16 évesen mutatkoztam be az élvonalban, majdnem húsz éve. Lehet, hogy rosszul hangzik, de igazából sosem érdekeltek a számok, a statisztikák. Természetesen nagyon szép mérföldkő ez a pályafutásomban, tartalmas évtizedeken vagyok túl, amelyek sok sikerélményt és persze kudarcokat is tartogattak. Ez benne van a sportban, vannak jobb és rosszabb időszakok. Lekopogom: a nagyobb sérülések elkerültek, és remélem bennem van még jó sok mérkőzés a legmagasabb szinten. Aki ismer, tudja, hogy profin állok a kosárlabdához, mindent meg fogok tenni, hogy legyen még kerek jubileum a pályafutásom során.

Akkor 800-on túljáró Ferencz Csabát is elhagynád majd valamikor?

Aki ismeri a magyar kosárlabdát, tudja, hogy „Fepu” mekkora ikon, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla, hiszen 25 évet lehúzott ugyanannál a csapatnál, az összes meccsét a Körmendben játszotta. A fiataloknak ilyen embereket kell állítani példaképnek, hiszen Fepuról szerintem senki nem tudna rosszat mondani, szimpatikus, szerény, szerethető srác. A kecskeméti Wittmann Krisztián ugyanez a kategória, ők ketten mentalitásban, hozzáállásban, alázatuk révén példaértékűek. Nagyon kívánom nekik, hogy sok sikerben legyen részük, amíg kosárlabdáznak. Visszatérve a kérdéshez: persze, jó lenne megdönteni Ferencz Csaba rekordját, de leginkább azon vagyok, hogy a jövőben is örömöt tudjak szerezni a kosárlabda-rajongóknak.

Meglepődtél, hogy Körmenden megemlékeztek a jubileumodról, elvégre mindig csak ellenfélként jártál a vasi városban?

Nem hittem, hogy Ferencz Csaba után én kapom a másik ajándékot, de csodálatos gesztus volt ez a helyi vezetők részéről és nagyon köszönöm, hogy megleptek ezzel. Ez is mutatja, hogy rendkívül szimpatikus klubról van szó, hiszen szólhatott volna ez a kis ünnepség csak Fepuról is. Megható pillanat volt a híres körmendi tábor előtt átélni ezt, a lelkemnek jólesett.

Szombaton Székesfehérváron következik a 601. mérkőzésed a Zalaegerszeg elen, amely azért fontos, mert edzőváltás után van csapatunk és nagyon kellene a győzelem…

A nyáron teljesen meg voltam győződve arról, hogy egy sikeres szezon vár ránk, és persze még most is remélem. De az nem néz ki jól, hogy a nyolcadik forduló után négy vereségünk van és edzőváltásra kényszerült a klub. Tény, egy ilyen játékoskerettel rendelkező csapatnál a négy vereség sok a bajnokságnak ezen szakaszában. Ez egy kudarc mindenki számára, és a csapaton belül is mindenki annak éli meg. Teljesen jogosak a szurkolói kritikák. Sajnos a győzelmeink sem voltak mindig meggyőzőek, a játékunk meg főleg nem.

Ennek mi volt az oka?

Lluis Riera Martí személyében egy rendkívül felkészült, szimpatikus vezetőedző érkezett a bajnokság előtt a csapathoz. Talán, amit szeretett volna velünk játszatni, nem működött és lehet, hogy nem volt meg közte és a csapat között az összhang. A spanyol iskolát ismerjük, törekedtünk a gyors játékra, gyors befejezésekre, viszont ha ezt nem csináltuk jól, akkor az ellenfél ugyanúgy lerohant minket, könnyű kosarakat szerzett, vagy rendezetlen védekezés ellen játszhatott. Volt jó meccsünk védekezésben, a Honvédtól például 69 pontot kaptunk, de az tragédia, ha a Kaposvár meg 40 perc alatt 117-et dob ellenünk Fehérváron és nem az NBA-ben vagyunk... Elképzelhető, hogy idővel jól működött volna a spanyol edző elképzelése, de egyelőre mintha a játékosok igazi szerepe sem lett volna meg. Sajnálom, hogy Lluissal nem működött a játékunk, nagyon sok sikert kívánok neki. Nagyon bízom benne, hogy az új edző majd felrázza a társaságot, és olyan teljesítményt nyújtunk, amire a keret valójában hivatott.