Pedig Nagy Gábornak mindig itt van a helye az Alba Regia Sportcsarnokban.

Az ő munkája, évtizedes építkezése nélkül ma nem tarthatna ott az Alba Fehérvár, hogy ismét a dobogós helyekért hajt majd az előttünk álló idényben, talán nem játszana itt olyan képességű játékos, mint Vojvoda Dávid vagy Pongó Marcell és lehet, hogy nem is lenne ennyi szurkoló a lelátón.  A minőségi fehérvári kosárlabdázás és Nagy Gábor pályafutása kéz a kézben jár, elválaszthatatlan egymástól. Jellemző, hogy játékosként is kiemelkedőt nyújtott és a katonaságnál töltött két éve alatt is az egyik legjobb magyar csapatban, a Honvédban kellett játszania. Aztán visszatért Fehérvárra és mindig lojális maradt az Alba Regiához. Játékos pályafutása befejezése után edzősködött, de sokkal nagyobb sikereket ért el vezetőként, tégláról téglára, szisztematikusan, hihetetlen alapossággal építette fel a klubot, mely ezekre az alapokra építkezve az eredmény: négy megszerzett bajnoki cím, három Magyar Kupa-győzelem, emlékezetes nemzetközi kupaszereplések, hatalmas rangadók a hazai porondon. Ha most itt lenne, elsősorban arra figyelne, hogy lányai, Kriszti, Bogi és Aranka, valamint unokái is kényelmesen elhelyezkedjenek a lelátón, aztán már árgus szemekkel azt vizsgálná, hogy a bajnokság előtt a kirakós minden darabja a helyére került-e, készen áll-e a csapat a rajtra, és küzdhet-e olyan célokért, amelyekért az Alba Fehérvár az elmúlt évtizedekben immár tradicionálisan szokott.

Az elhivatott, mindig következetes, racionális és előrelátó Nagy Gábor emléke, szellemisége mindig velünk marad, életműve útmutatás a jelen és a jövő generációjának is.