Édesapád, Filipovics Vladan remek futballista volt, most neves játékos-menedzser. Miért nem a labdarúgást választottad?

Apa után én is nyilván focizni kezdtem el először, öt évesen már edzésre jártam – mondta Filipovics Stefan. – Az volt az álmom, hogy labdarúgó legyek, ügyes is voltam, de aztán elkezdtem hirtelen nőni, esett szét a mozgásom, jött néhány sérülés is, és akkor édesapám azt javasolta, hogy esetleg nézzünk meg egy másik sportágat. Így jött a kosárlabda, a magasságom megvolt hozzá, és sportoló szerettem volna lenni. Végül Merim Mehmedovicsnál kezdtem el kosarazni a TF együttesében 17 évesen. Az első évemben nagyon megszerettem ezt a sportágat, gyorsan is fejlődtem, megtanultam az alapokat, így sikerült elköszönni a focitól. De azért a haverokkal még mindig összejövünk néha futballozni.

Nagy hátrány volt, hogy viszonylag későn kezdtél el kosárlabdázni?

Nyilván nem volt egyszerű, a legtöbb játékos ebben a korban már bőven előttem járt, de szerencsére mindig volt sikerélményem, folyamatos volt a fejlődés, 19 évesen pedig már behívtak a korosztályos válogatottba, amely azt mutatta, hogy jó irányba haladok. Pozitívumnak tartom, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ennyit fejlődnöm.

Felnőttként is meg kellett másznod a lépcsőfokokat, a TF után 2019-ben Körmendre igazoltál, aztán jött egy idény jászberényi játék, majd két év Szegeden, de igazán az elmúlt két idényben teljesedtél ki a Honvédnál.

Mondhatjuk, hogy kerestem a helyet, ahol kibontakozhatok. Körmendre még nagyon fiatalon kerültem, bőven volt mit tanulnom, igazából Szegeden volt már néhány jó mérkőzésem, de a nagy lehetőséget még nem kaptam meg. Fiatalként nem volt egyszerű kiharcolni a helyem, mert jó játékosok, légiósok vannak az élvonalban. De ha valaki alázatos, és él az eséllyel, akkor ki lehet törni a tartalék szerepből. Nekem ez a Honvédnál sikerült, ahol megkaptam a bizalmat és a játéklehetőséget. Igyekeztem segíteni a csapaton, türelmesen vártam és dolgoztam, amíg jött az esély. Sok munka van ebben, nyaranta is általában egy-másfél hónapot edzek.

Odáig jutottál, hogy Gasper Okorn meghívott a válogatottba, és az Alba is megkeresett, végül ideigazoltál Székesfehérvárra.

Igen, talán kevesen tudják, de az Alba már tavaly is szeretett volna idecsábítani, és akkor sokat gondolkodtam, de úgy éreztem, a Honvédnál van meg az a szerepem, amire vártam éveken át. Szerintem jól is döntöttem egy éve, hogy maradtam. A fehérváriak idei megkeresésének nagyon örültem, ez visszajelzés volt számomra, hogy jó szezont teljesítettem. Nagy múltú egyesülethez érkeztem, és vonzó volt, hogy olyan válogatott játékosokkal szerepelhetek együtt, mint Vojvoda Dávid. Nagyon szerettem volna vele játszani, az egyik legjobb magyar kosárlabdázónak tartom.

A válogatott világbajnoki előselejtezőin már erre is sor került, és egy másik albás, Pongó Marcell is ott van a csapatban. Alakulnak a játékkapcsolatok?

Tapasztalt játékosokkal sokkal könnyebb együtt játszani. Voja és Marci is sok nemzetközi meccsen játszott, remek ligákban is szerepeltek már, szóval hozzájuk alkalmazkodni nem olyan nehéz. Nagyon bízom benne, hogy a Fehérvárral szép eredményeket tudunk elérni az előttünk álló évadban, úgy látom, erős keret lesz. Talán az is segítség, hogy mi hárman már a válogatottban hetek óta együtt készülünk.

Úgy tűnik, Fehérváron is fontos szerep várhat rád, Omenaka Godwinnal és Isaiah Philmore-ral osztoztok majd a centerposzton. Nagy a bizonyítási vágy benned?

Abban bízom, hogy sokat tudok majd segíteni. Beszéltem Lluis Riera Martí vezetőedzővel, aki azt várja el tőlem, amit az elmúlt két idényben csináltam a Honvédban. A legfontosabb, hogy nyerjük a meccseket és ehhez én megpróbálok annyit hozzátenni, amennyit tudok. Azért játszunk, hogy a végén elmondhassuk, mit nyertünk.

Mennyire bízol abban, hogy az Alba visszatér a legjobb magyar csapatok közé?

Ezért is jöttem Fehérvárra, ebben szeretnék segíteni. Elkiabálni semmit nem szeretnék, minél előrébb akarunk végezni, egy dobogós helynek nagyon örülnék.

Jelenleg azonban még a válogatottal dolgozol és készülsz a románok elleni szombati, szolnoki vb-selejtezőre. Vissza tudunk vágni nekik a nagyváradi vereségért?

Nagyon bízom benne. Ott hiába kezdtünk jól, utána valamiért megállt a csapatjáték, a távoli dobások nem estek be, ziccereket hibáztunk. Elemeztük azt a mérkőzést, utána az észak-macedónok ellen már sokkal jobban játszottunk. Bízom benne, hogy mindkét hátralévő mérkőzésünket megnyerjük.