Napjaink egyik legkeresettebb előadója, Steigervald Krisztián generációkutató tartott előadást edzőknek, sportpedagógusoknak és sportszakembereknek kedden délután az Alba Regia Sportcsarnokban. A népszerű szakember Generációs különbségek című programjára mintegy hatszázan voltak kíváncsiak.
Az előadás az Alba Fehérvár Utánpótlás Akadémia rendezésében, Székesfehérvár Önkormányzata támogatásával valósult meg, az esemény célközönsége a Székesfehérváron és Fejér vármegyében dolgozó tanárok és edzők voltak. A szervezők számára fontos volt, hogy saját szakembergárdájukon kívül is minél több érdeklődőt megszólítsanak a díjmentes programmal. A regisztráció alapján elmondható, hogy a közönség fele pedagógus volt, 20 százalékot tettek ki a kosárlabdában tevékenykedő edzők, míg a többi tréner egyéb sportágakból érkezett.
A résztvevőket Mészáros Attila alpolgármester köszöntötte az Önkormányzat nevében, és köszönetét fejezte a szervezőknek a program megvalósításáért. Mint fogalmazott, az Y generáció tagjainak egyre nehezebb szót érteniük az alfa generációval. Nagyon körültekintően kell megtalálni azt a hangot, ami a fiatalok érdeklődését fel tudja kelteni, és ez mindennapi, komoly feladat az edzők és a pedagógusok számára.
Steigervald Krisztián generációs különbségeket értelmező előadása arra világított rá, hogy a korbeli és értékrendbeli különbségek, a generációs szakadék hogyan formálja az edzők és a játékosok, illetve a pedagógusok és diákjaik közötti kapcsolatot? Hogyan lehet egymást megérteni, egymáshoz alkalmazkodni és a különbségeket áthidalni a sikeres együttműködés és a minél jobb teljesítmény érdekében?
A szakember többek között elmondta, fontos egymás megismerése, majd a megértése, végül a megbékélés azzal, hogy ez van és nem lesz más. Az a feltételezés, hogy holnaptól át tudjuk mosni az alfa generáció agyát és ugyanolyan “robotok” lesznek, mint a mai felnőttek többsége, az nem fordulhat elő. Nem lehetünk úgy edzők és tanárok, ahogy eddig voltunk, azonban a megbékéléssel tudunk egymáshoz kapcsolódni, és ez alapvetően jó hír. A generációkat nem lehet az egyén szintjén értelmezni, hiszen a generációs nézőpont egy társadalmi nézőpont, ám a kisebb közösségek és az egyén szintjén vannak különbségek. A tolerancia a trendek és folyamatok megértésén alapul.
A működésünket alapvetően öt dolog – a DNS, a személyiség, a származás, vagyis a mikrocsaládi környezet, a transzgenerációs mintázatok és maga a generáció – határozza meg. Érdemes tudni, hogy a fiatal és az idős definíciók csupán életkori, ám nem generációs besorolások – ez utóbbi a tapasztalatok és az élmények „gyűjteménye”.
Az emberi agy az egyetlen olyan szerv, ami a születést követően alakul ki. Születéskor az agyban körülbelül 86 milliárd sejt van, az ezek közötti idegkapcsolatok csak később, tapasztalati úton jönnek létre. Az újszülött legfőbb célja a túlélés és mindent ennek rendel alá. Azok a szinaptikus kapcsolódások erősödnek meg, amelyek a túlélésünket táplálják. Amire emlékezünk, az támogatja az életben maradásunkat, vagyis az lesz a normális, a valódi. Minden újszülöttnek az a normális, amibe beleszületik.
A szakember példaként említette, hogy az 1970-es évek gyerekkorában a várakozás volt a túlélés alapja, például várni kellett egy gépkocsira, a telefon beszerelésére, de akár egy televíziós műsor folytatására vagy éppen a munkahelyi előléptetésre. Kialakult az a tapasztalásunk, hogy a várakozás, majd a beteljesülés jelenti örömforrást. A mai gyerekeket nem tanítottuk meg a várakozásra, számukra az azonnaliság jelenti a túlélést, az örömforrást. Ezt ma már elengedhetetlen figyelembe venni a sportban és a pedagógiában egyaránt.
Forrás: ÖKK
