Kemény védekezést kaptunk kedden Szolnokon, az első félidőben nagyon nem ízlett nekünk a Tisza-partiak agresszív játéka, és nem is tudtuk velük tartani a lépést, a félidőben tizenhat ponttal vezettek. S bár legtöbb szakértő azt mondja, hogy a hosszú sorozat a szélesebb rotációs lehetőségekkel rendelkező Olajnak kedvez, a második összecsapás hajrája a miénk volt, bírtuk erővel, két perccel a vége előtt feljöttünk négy pontra, de az azt követő hibák megbosszulták magukat, végül 93–80-ra kaptunk ki.

Pénteken ismét egy új fejezet kezdődik, de nyilván a nyomás talán most rajtunk van inkább, mert meg kell védeni a hazai pályánkat, hogy ne a Szolnok, hanem mi jussunk meccslabdához.

„Minden rendben volt az elmúlt két napban, dolgoztunk és készülünk pár újítással is – kezdte csapatunk vezetőedzője, Alejandro Zubillaga. – A legfontosabb, hogy fizikai tényezőkben felvegyük a versenyt a Szolnokkal, mert kedden ezen a téren felülmúltak minket, főleg az első félidőben. A meccs elejétől nagy tempót kell mennünk, muszáj lenne magas intenzitással játszani. Kilenc hónapja azért dolgozunk, hogy a bajnokság ezen szakaszában jók, versenyképesek legyünk, bízom a srácokban. Nagyon fontos, hogy a közönségünket, a várost magunk mögött tudjuk, most a mi csarnokunkban lesz a mérkőzés, és minden segítségre szükségünk van.”

Az Olaj a festékben rendkívül erős volt a párharc első mérkőzésén, kedden a lepattanózást is nagyon elvesztettük, Isaiah Philmore-ék részéről tökéletes meccs kell, hogy a palánkok alatt is felülkerekedjünk.

„Egy egy az állás, nincs ok a pánikra, pénteken hazai pályán játszunk, igyekszünk élni a lehetőségeinkkel – mondta amerikai erőcsatárunk. – Tudtuk, hogy kemény párharc vár ránk és nem lesz könnyű dolgunk a döntőbe vezető úton. Nagyon fontos csata következik, mert aki nyer, az egy meccsnyire kerül a finálétól. Hazai pályán eddig jól teljesítettünk, de nem szabad, hogy ez elaltasson minket. Száz százalékos koncentrációra lesz szükség, hogy ismét előnyhöz jussunk. Az ellenfél remek csapat nagyszerű edzővel, és szintén a döntőbe igyekszik, de ez így van jól, a négy között már nincsen könnyű rivális.”

Philmore a közönség szerepét szintén kiemelte, tényleg szükségük van a srácoknak a hangos biztatásra, amely erőt ad a mienknek.