Takács Milán számára kissé furcsa volt, hogy ikertestvére, Martin ezúttal nem volt tagja a küldöttségnek. Az utóbbi években a korosztályos válogatottakban, illetve klubszinten is együtt szerepeltek. Testvérem súlyos sérülése, térdszalag-szakadása után rengeteget kihagyott, ezért nem került a keretbe.

- Kicsit csalódott vagyok a végeredmény miatt, de a helyezésünket nézve mindenképp előreléptünk, hiszen két éve 13. helyen zártunk a korosztályos Eb-n. Reálisan nézve elmondhatjuk, hogy nehéz csoportba kerültünk, hiszen az csoportmérkőzések után 4. helyen végeztünk, az előttünk záró Észtország és Belgium kettős végül a feljutásért játszott a bronzmeccsen. A csoportban a 3. helyre befutó Ausztria gyengébb nálunk, végül mögöttünk ért célba, de a kezdeti megilletődöttség illetve a saját miatt legyőztek bennünket a nyitó összecsapáson. Ezzel a derbivel nem tudunk elszámolni, a kétpontos vereség nagyon bántott minket a továbbiakban is. A többi elveszített csoportmeccsen sajnos nem tudtuk a papírformát felborítani. A belgák és az észtek ellen jól tartottuk magunkat, a találkozó végén kijött a fizikális fölényük, legyőztek minket, annak ellenére, hogy hatalmasat küzdöttünk, jól játszottunk az első félidőben, mindkét alkalommal. Nyitott volt mindegyik meccs a 20. percben. A csoportban elért helyezésünk miatt 9-16. helyért játszhattunk a továbbiakban. A norvégokkal kezdtünk, felőröltük őket nagyszerű védekezésünkkel, sima győzelmet arattunk. A következő lépést a bolgár csapat jelentette, nehézkesen, de legyőztük őket. A helyosztót Izrael ellen jobban kijött rajtunk a torna fáradtsága, mint rajtuk. Bár nem adtuk meg magunkat, szinte végig szaladtunk az eredmény után. Összességében komoly tanulság, hogy nagyon sokat kell erősítenünk, ugyanis ezen a téren le vagyunk maradva az élmezőnytől. A grúzok és az azeriek elleni csoportmérkőzéseken jól játszottunk, hoztuk a kötelező győzelmeket annak érdekében, hogy az esetleges körbeverésből jól jöjjünk ki, valahogy sikerüljön a továbbjutás. De ehhez le kellett volna győzni a belgákat is, ami nem sikerült.

A tavaly nyáron, Zalaegerszegről leigazolt Polster Attila két éve, Szófiában szerepelt utoljára korosztályos kontinensviadalon. Örül, hogy ismét ott volt a keretben.

- Változó volt, mennyi időt kaptam a bizonyításra, hol többet, hol kevesebbet. A 4-es poszton, ahol szóhoz jutottam, négyen forogtunk az Európa-bajnokságon.  Az első meccsen ment legjobban, ekkor ott játszottam a legtöbbet, igyekeztem meghálálni a bizalmat, 14/12 ponttal jelentkeztem. Nagy reményekkel utaztunk Macedóniába, ha minden jól alakul, előkelőbb helyet is megszerezhettünk volna, de az igazsághoz hozzátartozik, nagyon erős csoportba kerültünk. Ezt jól mutatja, hogy az észtek és a belgák is az elődöntőbe kerültek. Ezzel együtt is jobb helyezésre számítottam, a legjobb négy közé vártam magunkat. Összességében örülök, hogy ott lehettem, ismét magamra húzhattam a címeres mezt. Két éve, Szófiában az U16-os tornán bizonyíthattam. 

Szerző: Horog László