Hétfőn, 17.45-kor az Aréna Savariában megkezdjük az elődöntő küzdelmeit, a másik ágon a Szolnok és a Körmend harcol egymással. Az sem lesz kis ütközet, de a mi párharcunk még kiélezettebbnek ígérkezik a szombathelyiekkel. Ezúttal már májusban találkozunk, nem júniusban, mint egy esztendeje. Tavaly két héttel később randevúztunk, ugyanis a 2016-17-es idényt a fináléban zártuk a sárga-feketékkel.

Most az egyik fél nem lehet ott a legfényesebb medálért zajló csaták során. Tavaly nyáron hatalmas csatában dőlt el az arany. Mi nyertük az alapszakaszt és a középszakaszt, a pályahátrányból induló vasiak bravúros sikert arattak a Gáz utcában, azonban nem tudtak élni a lehetőséggel, ugyanis a következő, szombathelyi meccset remek játékkal megnyertük. A későbbiekben mindenki hozta hazai mérkőzését, az ötödik összecsapáson 78-71-re nyertünk, aztán kezdődhetett az éjszakába nyúló ünneplés a csarnokban, majd a városházánál. A mindent eldöntő, június 18-án rendezett derbin végig vezettünk, az első félidő húsz perc végén 39-25, a záró negyedet megelőzően 62-44 állt az eredményjelzőn, azonban a vége szoros lett, a Falco nem adta fel egyetlen pillanatra sem.

Ezúttal tehát nem júniusban, hanem májusban kezdődik a Falco elleni párharc, már az elődöntőben. A középszakaszt a vasiak a második helyen zárták, mi pedig a harmadikon, előbbiek a ZTE-vel harcoltak az elődöntőben, mi a pécsiekkel. A nyugati határszélieknek volt nehezebb dolga, 3-1-es mérleggel léptek túl a nem túlzottan szeretett szomszédváron. Az első meccset verítékkel nyerték otthon, a másodikat háromszori hosszabbításban elvesztették, aztán egy nagyon könnyed hazai, majd Zalában egy harcos találkozó következett, ahol az utolsó kilenc percben 13 pontos hátrányt kellett ledolgozniuk a vasiaknak, ami összejött, 3-1-es összesítéssel léptek tovább. Mi lényegesen egyszerűbben kerültünk az elődöntőbe, söpréssel, mindössze a PVSK elleni párharc második, baranyai mérkőzése volt kiélezett és izgalmas, 82-79-re nyertünk. A Falcóval a szezonban ötvenszázalékos a mérlegünk, mi nemzetközi kötelezettségünk miatt a második körben kapcsolódtunk a küzdelmekbe, a szezonnyitó bajnokit nagyon simán, 94-66-ra elvesztettük a nyugatiaknál, igaz, tartalékosan álltuk fel, nem játszott Lóránt, Simpson és Horton, valamint Pointer csak később csatlakozott hozzánk. A hazai derbit egylabdás meccsen nyertük a télen, 89-85-re, a végjátékban biztosabb kézzel dobtunk. A felsőházi rájátszásban 71-70-re győztünk az Alba Regia Sportcsarnokban, tulajdonképpen bravúrral, ugyanis végig a látogatók vezettek, az utolsó labda is az övék volt, ám a rendre biztos kezű bedobó, Perl Zoltán középtávolról hibázott a dudaszó előtti pillanatokban. A középszakasz harmadik helyéről döntő, három héttel ezelőtti találkozón a Falco volt jobb, 82-72-es sikerrel. Végig vezettek, mi csak futottunk az eredmény után.

- Nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis a mezőny legjobban támadó és dobó csapatával találkozunk, kintről a két amerikai, Govens, Norfleet, valamint a két, magyar válogatott bedobó, Váradi Benedek és Perl Zoltán is veszélyes. Többféle szerkezetben is képesek játszani, erősségük, hogy közel negyvenszázalékos pontossággal dobják a triplákat. A fent említettek mellett a két hónapja, Zigeranovic helyére igazolt amerikai center, Steve Taylor Jr. is meghatározó. Május elején, az utolsó, szombathelyi összecsapáson különösen hasznos volt ellenünk a palánk alatt. Általában a Govens, Váradi, Perl, Borisov, Taylor ötössel kezdenek, Norfleet csereként lép pályára, valamint érkezik a padról a balkezes bedobó, Pustahvar és a válogatottól nemrég visszavonult Tóth Norbert. Jó szerkezetű, egységes csapat, nem lesz könnyű dolgunk. Mégis feltétlenül bízom abban, hogy mi jutunk a döntőbe. Ehhez egy meccset mindenképpen nyernünk kell Szombathelyen. Szeretnénk ezt az első összecsapáson, már hétfőn megvalósítani – mondta Peresztegi Nagy Ákos, másodedzőnk, aki ezúttal feltérképezte az ellenfelet.

Szerző: Horog László