A vezetők a hazai kulcsemberekkel már a szezon vége előtt megállapodtak, majd a bajnoki aranyérem után néhány nappal megtörtént az első, új igazolás bejelentése is. Kovács Ákos egy évre szerződött kék-fehérbe. Az irányító augusztusban tölti be 29. életévét.
- Nagyon sok dolog szólt a Fehérvár mellett. Leginkább természetesen az, hogy az együttes roppant sikeres, a nemrég zárult idényben minden címet begyűjtött, megnyerte a bajnokságot és a kupát, valamint a nemzetközi porondon is bizonyított. A csoportjából továbblépett és nem sok hiányzott, hogy a második kör után az egyenes kieséses szakaszban folytassa az Európa Kupában. Természetesen vonzó, hogy ősztől a Bajnokok Ligájában szerepelhetek, remélem, nem csak a selejtezőkben, hanem a csoportkörben is. A sajtóban megjelent, hogy a Kaposvár és a Sopron invitált, ami igaz volt, valamint kerestek mások is a hazai élvonalból. Ám a Fehérvár egyértelműen prioritást élvezett, amikor az ajánlat megérkezett, nem gondolkodtam, merre vezet az utam.
- Tavaly nyáron maradtál Pakson. Így utólag, nem volt jó kifejezetten jó döntés, gyötrelmes szezont hagytál magad mögött a társakkal.
- Több ajánlatom volt egy évvel ezelőtt is, a paksi klub nehéz helyzetbe került, úgy gondoltam, nem hagyom őket cserben. Megállapodtunk, mivel előzőleg kimondottan sikeres idényeket töltöttem Tolnában, nem is esett nehezemre, hogy újabb egy évre aláírjak. Az idei tavaszon a vezetők nem szorgalmazták, hogy náluk folytassam, amiben alighanem szerepet játszott, hogy gyenge idényt produkáltunk. Úgy gondolom, nekem nem ment rosszul, az edzőváltás után egyértelműen feljavultam. A fiatal, litván szakvezetővel nem találtuk a ritmust, aztán a horvát Teo Cizmic érkeztével javultak az eredményeink. A tréner azt mondta, elégedett velem, ám a vezetők nem kínáltak újabb megállapodást. Ha megteszik, elgondolkodtam volna, hiszen lassan tíz éve élek Tolnában, a fehérvári felkészülés kezdetéig ez is lesz az otthonom. Ott élek a menyasszonyommal, aki paksi, a felkészülést megelőzően költözünk át Fehérvárra. Kecskeméten születtem és mutatkoztam be az élvonalban, még az érettségi vizsgák előtt. Meszlényi Róbert vezetőedzőtől elköszöntek, Forray Gábor lett a vezetőedző, ő fejezte be a tavaszt, lehetőséget adott fiataloknak, nekem is. Pécsre kerültem, közgazdaságtant tanultam, az egyetem mellett a PVSK U20-as csapatában játszottam. Aztán visszatértem Kecskemétre, Zsoldos Andrásnál egy teljes szezont húztam le a felnőttek között, majd aláírtam Paksra. Ahol remek idényeket töltöttem, a 2016-17-es szezon kivételében a hazai mezőnyben meghatározónak, élcsapatnak számítottunk. Gyakran szerepeltünk a nemzetközi porondon, háromszor indultunk az Eurochallenge Kupában. Viszont nyerni soha nem tudtunk.
- Miért nem?
- Mert legalább egy csapat mindig jobb volt nálunk. A csapat bajnok lett Dzunic Branislav irányításával, mielőtt én oda szerződtem. Pár hónappal később a szakvezető távozott, több edzővel dolgoztam, de nyernünk soha nem sikerült. A nyolc év alatt hét érmem van, három ezüst és négy bronz. Egyszer voltunk közel a diadalhoz, 2012-ben, a szolnoki kupadöntőn a hazaiakkal csatáztunk, sokáig vezettünk, végül az Olaj fölénk kerekedett. Nem volt sima meccs, tízen belül kaptunk ki. Bízom abban, hogy végre sikerül trófeákat nyernem, valamint jó lenne bemutatkozni a felnőtt válogatottban is. Ha sikeresek leszünk az Albával, erre lesz is esélyem. Az utánpótlásban minden korosztályban magamra húztam a címeres mezt, a nagyoknál még nem sikerült.
- Az Alba Fehérvár vezetői mit ígértek, te leszel az első számú irányító?
