Az a város az otthonom, ott él a családom, de most teljes szívvel itt vagyok Fehérváron. Természetesen szép emlékeket őrzök Sopronról. Nagyon komoly emocionális töltete volt ennek a meccsnek, hiszen az ottani emberekhez szeretettel viszonyulok. Jó volt nyerni, de nehéz volt ott játszani.
Szerinted a meccs előtt mindenki hitt benne, hogy nyerhetünk az egész szezonban kiváló Sopron otthonában?
Sopronban nem lehet hit nélkül nyerni. Nagyon összeszedett, pontos játékot játszanak, figyelnek magukra és az ellenfélre. Ha úgy mentünk volna oda, hogy nem hiszünk benne, nem lett volna keresnivalónk. Nagyon jól fel tudtunk készülni a meccsre, időnk és erőnk is volt hozzá. Jól is játszottunk, ötletesen támadtunk, a védekezésben pedig a kulcsfeladatokat megoldottuk, elbizonytalanítottuk az ellenfelet. Ez a bizonytalanság korábban ránk volt jellemző, most pont fordítva, mi kapcsoltuk ki az ő játékukat. Az önbizalmunkból pedig, ami ebből jött, profitáltunk támadásban. És ami nagyon fontos, negyven percet tudtunk csapatként játszani – ez az alapkövetelmény ahhoz, hogy meccset nyerjél ebben a sportágban. Ehhez jönnek az egyéni képességek.
Ráadásul ezúttal tényleg nem hiányoztak az egyéni extrák, elég csak Tóth Peti 22 pontjára, hat triplájára gondolni...
Egyértelműen voltak extrák a csapatban, de csak akkor lehetnek, ha csapatjátékban jók vagyunk. Önmagában az extra semmit nem ér. Összetartás volt a pályán a csapaton belül, ez segített leginkább. És annak köszönhetően, hogy a csapat jól játszik, képesek voltunk az egyéni mutatókban jelentőset javulni. A kiugró teljesítmény többekben benne van, egyszer Tóthban, egyszer Csorvásiban, egyszer Supolában, de a csapatjáték teremti meg ennek az esélyét. Tóth Petiről nem gondolom, hogy mindig be tud dobni nyolcból hat hármast, de azt igen, hogy a csapat el tudja juttatni odáig, hogy üres helyzetből dobhasson, és van, amikor bedob négyet-ötöt. Sajnos van olyan is, hogy nem dobja be, például a Pécs ellen is elhibázta a végén, de a képességei megvannak, és a csapat teremti meg az esélyt, hogy élni tudjon vele.
Körmenden sem játszottunk rosszul, aztán jött egy hazai meccs, ahol viszont igen. Lehet, hogy idegenben könnyebb?
A meccshez hozzá tartozott, hogy kevesebb teher volt a csapaton. Sokszor voltam ellentétes oldalon korábbi pályafutásom alatt, amikor rajtunk volt a teher, mondjuk a soproni lányokkal egy Zala Volán ellen. Most a Sopronon volt a teher, ők voltak nehezebb helyzetben. Azért persze más szempontból rajtunk is volt, hiszen kellett a győzelem, de megértem a hazaiak helyzetét. Nekünk az elmúlt meccsek közül a Pécs elleni volt kakukktojás, de ők játszanak leginkább csapatjátékot a mezőnyben, ezért nehéz ellenük – ez is azt mutatja, amit magunkról mondtam. Minden a csapatjáték, az én huszonéves edzői tapasztalatom ezt mondatja velem. Amikor együtt vagyunk játékban és emberileg, akkor tudunk nyerni. Ha letérünk erről az útról, akkor nem.
A meccs után hangsúlyoztad, már Kaposvárra kell készülnünk, nem ünnepelhetünk. De éppen a következő feladatok miatt lehet jelentősége a sikerélménynek, nem?
Az igazi egységhez feltétlenül kellenek a győzelmek. Eddig sem gondoltam, hogy itt széthúzás vagy rossz emberek lennének, de ahhoz, hogy el is higgyenek dolgokat egymásnak és az edzőnek, ahhoz nyerni kell. Ezért is volt egy nagyon fontos győzelem a soproni. Újabb nagy feladatok várnak ránk, és egy Kaposvár elleni meccsnek könnyebb így nekimenni. Összeálltunk, de ez nem azt jelenti, hogy végleg minden rendben. Ha ebből nem építkezünk, akkor semmiből, de ugyanolyan nagyon nehéz meccs lesz az is. Ugyanúgy meg kell találnunk a játékkapcsolatokat, egységesnek lennünk, folytatni, amit Sopronban csináltunk.
