Aykon TED Ankara – Alba Fehérvár 84–64 (29–12, 18–19, 16–22, 21–11)

 

Ankara: Raszics 12/6, Tucker 14/9, Erdeniz 3/3, Plisznics 23/9, Golubovics 16. Csere: Kavaklioglu 4/3, Candan 7, Kamer 1, Baygul 4, Ozkan.

Alba: Hobbs 10/6, Moore 4, Olah 9/3, Juhos 2, Somogyi 14. Csere: Tóth P. 3/3, Szanati 4, Blaskovits 2, Supola 8/6, Tóth N. 8.

 

 

A találkozó elején igazán meglátszott, hogy létkérdés a győzelem a törököknek, akik nem hagytak levegőt a mieinknek, remekül védekeztek és épp úgy nagy előnyt építettek, mint a két csapat veszprémi meccsének első negyedében. Abban sem volt változás, hogy Golubovics és Plisznics termelte a pontokat - közben az Alba a 6. percben még csak második mezőnykosarát szerezte. Ez bizony rémálomszerű kezdés volt, Olah és Supola tudta valamelyest szűkíteni a majdnem húszpontpos különbséget, és Somogyi negyedzáró kosara is kellett, hogy ne ússzon el a hajó.

 

 

Ezzel, valamint a második negyed elején Hobbs és Tóth Péter hármasával, Somogyi újabb duplájával összességében tíz pontot faragtunk hátrányunkból, a hazaiak majdnem három percig nem találtak be. Ez a periódus azonban nem olyan fordulattal folytatódott, mint a hazai mérkőzésen, amelyen szünetig már fordítottunk is. Most török játékosai eredményességével letudta a nehezebb időszakot az Ankara, nálunk újfent nagyon hiányoztak a jól befejezett támadások, húsz pont körül tartották előnyüket a hazaiak. Igaz, hogy több labdát adtak el, mint az Alba, viszont hatalmas fölényben voltak a lepattanóknál. Hobbs hatékonysága a triplavonal mögül nem volt rossz, és végül a második negyedet úgy is megnyertük, hogy Candan az utolsó másodpercben betalált. A fehérvári védekezés ebben a tíz percben nem volt rossz.

 

 

Plisznics és Tucker pontjaival indult a harmadik negyed, megint húszpontos volt a különbség, de ekkor jól reagáltak a mieink. Szépen eloszlottak a gterhek támadásban, Szanati, Somogyi, Hobbs, majd a belelendülő Olah is faragott a hátrányból, sikerült tízre feljönni. Ekkor már nem voltak olyan magabiztosak a török kísérletek, és ha a negyed végén Hobbs vagy Moore jobban céloz, egészen közel kerülhettünk volna az Ankarához. Tovább javult a védekezés, amit mutat a negyedben kapott 16 pont, vagyis ismét úgy tűnt, bízhatunk egy szoros eredményben, ahogy azt megszoktuk a csapattól.

 

Aztán a záró játékrészben megint úgy kezdtek Plisznicsék, ahogy az elején, lehengerlően. Leblokkoltunk, hét perc alatt csak három pontig jutottunk, ők pedig megmutatták, miért juthatnak tovább a csoportból. A triplák megint bejöttek török oldalon, de fontosabb volt, hogy a harmadik negyed lélektanilag kedvező alakulását nem tudtuk kihasználni, igaz, erősebb ellenféllel volt dolgunk. A végjátékra nem maradt kérdés, az utolsó négy percben Supola, Szanati, Blaskovits is jó fejezett be egy-egy akciót a továbbjutást ünneplő hazaiak között. Így kereken húsz pont lett a különbség a végén, vagyis az első negyedben megszerzett előnyét a számunkra jobb középső periódus ellenére megőrizte az Ankara.

Így nyolc vereség mellett két győzelemmel zártuk a klub tröténetének első EK-szereplését. Utolsó két idegenbeli mérkőzésünk sima volt, előtte remekül helytállt a csapat a vesztes találkozókon is, és nehezen felejthető a két hazai győzelem. Összességében reális, hogy a jóval tapasztaltabb, gazdagabb és erősebb riválisok mögött végeztünk, a nemzetközi porondon megszerzett tapasztalatokat minden játékos beépítheti további pályafutásába - az Alba pedig szintén gyarapodhat általuk. A fiúk csütörtökön hazaérkeznek, a fókuszban a továbbiakban a hazai versenysorozatok állnak.