Érdemes emlékezetünkbe idézni a magyar élvonalban még fiatal együttesnek számító Jászberény elleni tavalyi csörtéinket. Mert ezek az emlékek azt mondatják, nagyon kemény csatára kell felkészülnünk a mai rangadón. Földi Sándor csapata csupa délszláv légióssal (a mester szerint csak véletlenül alakult így a tavalyi keret...) komoly nehézségeket és bosszúságokat okozott az Albának az előző szezonban, ez igaz akkor is, ha az első meccsünket végül magabiztosan nyertük. De szünetben akkor is ők vezettek, a középszakaszban pedig végig tapadtak Woodékra, és az akkor éllovas Fehérvár csak öt ponttal húzta be azt a hazait. Ennél simábban vertük a későbbi bajnoki döntős Szolnokot is... Idegenben pedig az előző idényben mindkétszer kikaptunk a Jászberénytől, persze szintén szoros meccseken.

 

Szóval közel volt egymáshoz a két együttes, és ez most is igaz, ha a tabellára nézünk: azonos a mérlegünk a jászságiakkal. Igaz, ők hat meccsükből négyet otthon játszottak (mi pont fordítva), és ezeket nyerték meg, idegenben még nem szereztek győzelmet. A haazi pálya tehát mindenképpen mellettünk szól, de hát, mint tudjuk, ez nem is igazi hazai, másrészt elég régen játszaott rajta meccset a csapat, nincs meg a folytonosság érzése, ami komfortosabbá tehet egy arénát. A nagy utazgatások közepette legutóbb a Nyíregyháza ellen, csaknem egy hónapja láthattuk Székesfehérváron a fehérvári fiúkat. Reméljük, azért így is otthonosabban mozognak majd a VOk parkettjén, mint a vendégek, de elsősorban a jó játékban, a nemzetközi meccseken felszedett rutinban kell bíznunk.

 

Bár az már van Jászberényben is, hiszen az EuroChallenge kupában a berényiek is túlvannak történetük első nemzetközi kupamérkőzésén. Törökországban helytálltak, de kikaptak - ugyanúgy jártak tehát, mint mi a Buducsnoszt ellen. Sokkal több idejük Dramicsanyinéknak sem volt a pihenésre, aligha ez fog dönteni. Au említett szerb center már sokkal komolyabb "tényező" lehet, rendre jól megy neki ellenünk - és nem mellékesen a csapat is összeszokottabb lehet. Jászberényben ugyanis nem volt olyan méretű mozgás a keretben, mint nálunk, az alapemberek közül Rakics ugyan távozott, de úgy tűnik, nem igazoltak rosszul új légióst. Raiviót két szezonnal ezelőtt Kaposváron megismerhettük, ponterős játéka azóta sem változott, 4. helyen áll a statisztikai kategóriában, és még ennél is jobbal lepattanózásban (2.)! Szintén nagy visszatérő a magyar mezőnybe Szavics, az ex-nyíregyházi irányító, aki eddig 4 meccsen kiosztott átlag 5.5 gólpasszt.

 

A külföldi kontingens elég bő Jászberébyne, variálhat Földi Sándor, illetve választhat, kit hagyjon ki. Djukics, Mladenovics, Markovics és Dramicsanyin továbbra is a szerb vonalat képviseli, ennek megfelelően küzdeni is nagyon tudnak - akárhogy nézzük, a magyar játékosokkal kiegészülve ez legalább olyan bő rotáció, mint amilyennel Carlos Frade dolgozhat - sőt, az a gyanúnk, a berényiek mesterének több olyan embere is van, akiből meccsnyerő lehet. Épp ez a kihívás: most nálunk is szükség lesz mindenkire, a terheknek hasonlóan el kellene oszlani, mint a Nyíregyháza ellen, csak éppen a rivális ezúttal jobb minőséget képvisel. Épp ezek a meccsek lehetnek értékmérők, mert bár a sok nemzetközi és idegenbeli találkozó közben helytállásról, bravúrról esett a legtöbb szó, nem feledhetjük, hogy Fehérváron az Alba az úr. Annak kell lennie, hogy ismét a legkomolyabb célokról beszélhessünk. Jó kis meccsen igazolhatják ma Supola Zoliék, hogy elég erősek a jó magyar ellenfelek ostrtomának visszaveréséhez.