Alba Fehérvár – Himik Juzsnij 75–88 (11–25, 22–18, 21–25, 21–20)

Veszprém, 2200 néző. Vezette: Vojinovics (montenegrói), Vovk (horvát), Obrknezevics (szerb).

Alba: Hobbs 2, Tóth P., Olah 2, Kemp 10, Somogyi 13. Csere: Tóth N. 12/3, Szanati 2, R. Moore 20, Juhos 8/6, Supola 6.

Himik: Popov 4, Shuler 16/6, Delaney 24/6, Travis 11, Pustovy 4. Csere: Freimanis 5/3, Rjabcsuk 8/6, Gatens 12/12, Kovalenko, Konyijev, Zavadszkij 4.

 

 

Közhely, de igaz: az Európa Kupában a figyelmetlenséget, kihagyásokat büntetik a riválisok, és nemcsak akkor, amikor a hajrához közeledik egy-egy meccs. Hanem már a legelején... A szigorúan védekező és remekül dobó Himik Juzsnij már az első negyed első felében roppant magabiztos előnyt épített, főleg Delanay és Travis remeklésével, miközben a mieink olykor a rádobásig sem jutottak. A hármasokat is elkezdte szórni az ellenfél már a találkozó legelején, ebben is egy amerikai, Shuler mutatta a példát, ami ragadós volt a negyedik tengerentúli számára: Gatens a találkozón négy triplát vágott be. A Himik pedig összesen tizenegyet...

 

Somogyi Gergely szép centerkosarai hoztak némi reményt a rossz kezdés közepette, aztán pedig a második negyed elej, amikor Tóth Norbi hármasával hat pontra felzárkóztunk. Elbizonytalanítani azonban nem sikerült az ukránokat, egész meccsen az volt a további koreográfia, hogy a jó Alba-periódusokra szerzett labdákból, gyors kosarakból vagy triplákból válaszolt a Himik, és nem engedte, hogy vészesen csökkenjen a különbség. A szünetig azért faragtunk a hátrányból, de látszott, minden dobóhelyzetért vért kell izzadni, sokkal jobban állt lepattanókban is az ellenfél, ráadásul egy kivételével összes kosarunkon három játékos osztozott.

 

Maurice Kemp nem volt köztük, ő szünet után kezdett termelni, de a harmadik negyedben sem tűnt úgy, hogy lesz sansz izgalmassá tenni a hajrát. Juhos, majd Supola is triplát dobott, amivel persze sikerült fokozni a hangulatot a Veszprém Arénában, de mint mindig, ezúttal is tett róla a Himik, hogy megmaradjon a távolság. Remek játékosokat ismertünk meg az ellenfélnél, a magas emberek, Zavadszkij vagy Pustovij ekkor már egyértelműen domináltak a palánk alatt - kár, hogy néha ki nem kényszerített hibákkal mi is hozzájárultunk, hogy az utolsó negyed előtt eldőltnek tűnjön a csata.

 

Az is volt, mert a forgatókönyv a hajrában sem változott. Előbb technikai itt (Carlos Frade kapta reklamálásért), aztán sportszerűtlen ott (ezt meg a Kempet lecsapó Rjabcsuk), de tíznél közelebb nem tudtunk felzárkózni. Ramon Moore mindent megtett, de a nagy rohanásban "partizánakciói" nem mindig vezettek eredményre. A szerzett labdákkal sem jutottunk sokra, pedig belehajszoltuk néhányba az ellenfelet - de a fordulat elmaradt, mert két kihagyott támadás után (amelyekkel akár hat pontra is feljöhettünk volna) menetrendsuerűen jött egy kapott tripla, s el is dőlt minden. Az első negyedben felépített előnyét szinte végig megőrizte a Himik - a mi szempontunkból persze úgy is olvasható, hogy utána már partiban voltunk. De ez csak egy újabb tisztes vereségre volt elég.

 

(Fotó: Simon Erika)