Aki jelenleg frissnek mondható, az biztos, hogy nem, vagy alig volt pályán a döntőben - de vajon felveheti-e a ritmust egyik pillanatról a másikra? Találhatnak-e váratlan, új nyerőembereket a mesterek? A szurkolók optimista forgatókönyve szerint biztosan, és tény, a Szolnoknak van légiósa, aki még egyszer sem játszott, sérülésből visszatérő játékosa is lehet, de nehéz elképzelni, hogy valami extra frissesség döntse el kizárólag a csatát. Itt a fáradtság legyűrése, a maradó mentális erő és a rejtett tartalékok lesznek a legfontosabbak. A harc fizikálisan azt is igénybe veszi, aki esteleg nem teljesít jól, így abban sem lehet egyértelműen reménykedni, hogy majd most kezd el valami varázsütésre működni - mégis, ilyemikbe kell kapaszkpodni. Mert a különbség olyan kicsi, hogy az alpján akár lutriban is kihúzhatnák a bajnok nevét...

 

Miben bízhatunk? Természetesen a már említett mentáis erőben mindenképp, hiszen a csapatunk egész szezonban élen volt, megszokta, hogy elszánt üldözők akarják lerángatni a kedvező pozícióból - ezt a kedvezményt most a pályaelőny jelenti. A nehéz szituációkra mindig jól reagáltak Woodék, márpedig annál nehezebb, hogy a favorit címvédő akarja bevenni a várat egy igencsak fárasztó sorozat közepén, nem kell. Nincs hullámvölgy nélküli meccs, de a fehérvári akarat túllendült ezeken a nagy rangadókon. Ott vannak aztán még a játékelemek, amikben bizonyítottan jók vagyunk és a döntőben még javulhatunk. Lepattanózás, triplák - játékunk alapelemei, az atletikus, gyors kosárlabda mellett. Keller Ákosék elképesztő csatát vívnak a palánk alatt, nincs mese, még jobban össze kell szorítani a fogakat, fogni a pozíciókat és tépni a labdákat, persze nemcsak a centereknek... Abból a labdából tudunk gazdálkodni, ami a kezünkben van, ráadásul a tét okozta feszültségben a rossz dobószázalékok azért igen sok lecsorgót eredményeznek.

 

Az egyéni extrákban is bízhatunk, jó versenyzőtípusok alkotják a csapatot. Persze nem kell, hogy bárkit túlzottan elragadjon a győzelmi vágy, láttuk Szolnokon, kis higgadtsággal döntő, pillanatokban lett volna elbizonytalanítható az Olaj. Ronnie Moore jó passzai, Damian Hollis finoman hintett, vagy kibrusztolt kosarai mindig precíz döntések eredményei. Bármennyire is forró lesz a csarnok, a hideg fej talán még többet is érhet a bemelegedett kéznél. S ha már forró hangulat... Amit eddig taglaltunk, az mind téma lehet persze a másik oldalon is - de a hazai pálya atmoszférája a harmadik meccsen csak minket segíthet! A néző nem fárad, ellenben hihetetlen energiát tud adni a fáradó kedvenceknek, erre kell felesküdnünk ismét. Jöjjön, aki csak teheti, szurkolni, támogatni, erőt adni - és hát persze élvezni a meccset. Mert ha szívbajos szórakozás is, azért mégis csak felejthetetlen élmény egy bajnoki döntő! Hát még az abban aratott hazai siker, amiért, ebben biztosak lehetünk, a fiúk mindent megtesznek majd. Mi sem lehetünk adósaik!