Alba Fehérvár - Szolnoki Olaj 74-54 (20-11, 15-23, 18-12, 21-8)

Alba: Moore 7, Smith 16/3, Hollis 9/3, Szabó 7/3, Keller 8. Csere: Bódi, Juhos 3/3, Jones 18, Supola 6.

Szolnok: Florence 9/6, Sehovics 14/3, Horváth 13/3, Bell 3/3, Szabó 2. Csere: Németh 3/3, Fodor 3/3, Gay 4/3 Simon, Trepák 3/3.

 

Ezt a kupadöntőt évek múltán ugyanúgy a klub nagy legendái között fogjuk emlegetni, amint az aranykor számos emlékezetes meccsét.

Amikor 8-0-lal nyitottunk úgy, hogy minden kosarat más játékos dobott...

Amikor Keller Ákos remekelt, és széles mosollyal futott vissza egy Moore-ral történt összjáték után, jelezve, rettentően elkaptuk a fonalat a döntő elején...

Amikor kilenc ponttal vezettünk az első negyed végén, és már tíz fölött a második elején...

Amikor bejött, amire számítottunk, hogy az elején túlpörgő Szolnokban kezdték elkapni a fonalat páran...

Amikor a félidő végi triplapárbajban nálunk csak Szabó Szöszi, míg náluk Sehovics, Horváth és Bell is betalált, úgyhogy épp csak vezettünk a szünetben...

 

Amikor a második félidő elején először robbant úgy igazán a magára büszke Olaj-tábor, mert most az ő kedvenceik nyitottak 8-0-lal...

Amikor Florence két nagy triplájával és egy büntetőjével elhúzni látszottak és Braniszlav Dzunicsnak kellett időt kérnie...

Amikor...

Na igen, ez volt az a pillanata a meccsnek amikortól kezdve szinte minden másodpercet nagybetűkkel kellene megörökíteni a fehérvári kosárlabda történelemkönyvében! Mert ami ezután történt, az ellentmondott a józan észnek, minden reménynek és várakozásnak. Az Adria Ligában edződő Szolnokkal szemben a védekezés magasiskoláját bemutatva, elképesztő küzdeni tudásról és harci szellemről bizonyságot téve folytatta a hátrányba kerülő Alba.

 

Amikor megint láthattuk, mitől sokkal inkább csapat ez a társaság sok ellenfelénél: a nyolcpontos hátrányt úgy dolgozta le két perc alatt és fordította előnyre, hogy a 11-1-es rohamban öt játékos volt eredményes...

Amikor a Szolnok hét percen át egyetlen akciókosárra volt képes...

Amikor Supola Zoli a végső erőtartalékait mozgósító Ronnie Moore helyén simán megverte Simon Balázst...

Amikor lassan, de egyre biztosabban kirajzolódott, hogy a Szolnok képtelen bármit kezdeni ezzel a káprázatos védekezéssel...

Amikor Szabó két középtávolival bevezette...

...Jones pedig egy elementáris zsákolással szinte lezárta a finist...

Amikor már tele szájjal vigyorgott mindenki a fehérvári kispadon, a szurkolótábor pedig extázisban már a kupagyőztest éltette...

És amikor a teljesen összezuhant Szolnoknak Smith és Supola bevitte a kegyelemdöfést...

 

A többi: örömünnep, boldogság, pezsgő, kupa, aranyérmek, levágott háló - és kárpótlás sok, sok fehérvári kosáérbarátnak tizenhárom évnyi megannyi "majdnem"  után. Húsz ponttal vertük az Olajt a kupadöntőben, miután előző nap a házigazda Paksot is búcsúztattuk - végül is, ezt hívják méltó győzelemnek. 
A legjobb helyre került a Magyar Kupa!

 

Fotó: bb1.hu