Két forduló nem sok, mégis akadt történés bőven. Volt már edzőváltás, váratlan eredmény, nagy feltámadás, sima és szoros meccs, szóval sok minden, ami miatt beszélni lehet a bajnokságról. És a színvonalnak sem tett rosszat, hogy komoly tétért, a kedvező play-off helyekért újabb meccseket kell játszani.

 

Ami számunkra kellemes látvány, egyben a felsőház kiegyensúlyozottságát bizonyítja, hogy már csak egy csapat veretlen a középszakaszban: az Alba Fehérvár. Bizony, mindössze két forduló kellett, hogy a szuperfavorit (és persze ettől függetlenül annak tekinthető) Szolnoki Olaj is megtapasztalja: magától nem jönnek a győzelmek a magyar bajnokságban sem. Az eléggé dekoncentrált címvédő sima zakót kapott Pakson - pedig az Atomnál sem ment minden rendben. Ezt jelzi, hogy a középszakasz legelső meccsét követően váltak meg Gutierrez mestertől a paksi vezetők - az Olaj elleni győzelem fényében gondolhatják, még éppen időben. Azóta véglegesítették Schmidt Bélát, így mi is majd az állandó másodedzőből előlépő szakember irányítása alatt álló Pakssal találkozunk jövő héten a bajnokságban - azután pedig a kupadöntőben.

 

A középszakasz első köre amúgy nemcsak a tolnaiaknak volt kellemetlen emlék (Kaposváron kaptak ki simán), hiszen mindhárom meccs nagy különbségű győzelmet/vereséget hozott. A mi körmendi sikerünket már megénekeltük, és akkor még esélyeshez méltón lépett be a szezonba a Szolnok is, a Jászberényt verve. Aztán a második forduló hozta a nagy feltámadásokat, a Körmend nemcsak a tőlünk kapott pofonból, de a Kaposvár elleni szörnyű első negyedből is kikecmergett, s triplazáporral nyert. A paksi bajnokverésről már volt szó - egyedül az Alba és a Jászberény találkozóján nem borultak az első fordulóban tapasztalt erőviszonyok. Szerencsére!

 

Most úgy áll a dolog, hogy (mint az alapszakaszban) a legtöbb pontot dobva és legkevesebbet kapva áll első helyen a Dzunics-csapat - de tudjuk, itt nem a részsikerek a fontosak. A körmendi győzelmünk üzenete, hogy idegenben is stabil a csapat, aminek szombaton is jelentősége lehet Kaposváron. Kérdés, a nyíregyházi, szombathelyi és a Ferenczék elleni siker alkalmával látott, az erős mezőnysorra építő összetételben, vagy a remekül debütáló Jonest is bevetve küldi majd pályára fiait Braniszlav Dzunics. A variálás nemcsak az ő lehetősége: Jászberényben is bevetésre vár egy plusz center és Szolnokon is több légiós van a magyar mezőnyben nevezhető háromnál. A középszakasz ily módon taktikai csaták terepe már a meccsek előtt, fokozva az amúgy sem kevés izgalmat.

 

Lehet rajta vitatkozni, mennyire számít szakmailag, hogy plusz tíz mérkőzésen lépnek pályára a bajnokságban a csapatok. Bár, mint az említett példák mutatják, akár új edzővel, új játékosokkal új csapatok építhetők fel, vagy legalábbis variálhatók át. A közönségnek egészen biztosan jól jön, hogy további rangadókon, előre nem kiszámítható, izgalmas meccseken láthatja kedvenceit, elég csak az általunk is megtapasztalt hangulatra gondolni Körmenden, a végre bajnoki találkozón is "debütáló" szolnoki csarnokra - s persze a mi hazai pályánk remek hangulatára. Nemsokára a kupa négyes döntőjével, majd három naponta következő bajnokikkal lesz még sűrűbb a program. Méltó felvezetéseként az igazi ki-ki párbajoknak, a rájátszásnak. Addigra felpöröghet játékos, csapat és szurkoló - nincs megállás. Őszintén bízunk benne, hogy az Albának egészen a szezon legtávolabbi pontjáig...