Székesfehérvár, 2200 néző

 

Alba: Moore 8, Wood 20/3, Hollis 12, Bódi 6/3, Keller Á. 9. Csere: Medve 2, Juhos 9, Lekli 11, Supola 6/3. Edző: Braniszlav Dzunics.

Falco: Kálmán 6, Levy 10, Will 12/6, Ivosev 14, Fey 15. Csere: Simon 4, Jancikin, Jarosevits, Szanati, Váradi, Harazin 8. Edző: Bencze Tamás.

 

Nem újdonság, hogy vezet az ellenfél a találkozó elején, ám az sem, hogy a végén ő gratulál... Látszott, hogy elszántan érkeztek a sárga-feketétk, akik közül többen még emlékezhettek rá, januárban nyerni tudtak ott, ahol azóta sem sikerült ez egyetlen vendégcsapatnak az alapszakaszban. Öt szombathelyi pontra a lassan bemelegedő Albától öt válaszpont jött, de az első negyedben inkább Kálmánék vezettek. Főleg, mert kőkeményen, és a tudatos (szándékos...) faultokat is felvállalva állították meg Bódiékat, a mieink pedig pocsékul büntetőztek. A védekezés amúgy mindkét palánk alatt szoros volt, nem csoda, hogy összesen 31 pont esett az első tíz percben. A másodikban jobban elkaptuk a fonalat, Wood is beköszönt, Juhos pedig remekül szállt be, nem mintha a meccsel jól együtt élő Keller Ákossal gond lett volna centerposzton. A jó védekezés meghozta gyümölcsét, kilenc ponttal is vezettünk, de ekkor még volt visszaút a Falcónak, amelyben Will hármasai és Harazin duplái jelentettek igazi pluszt.

 

A döntetlennel záruló első félidő után reménykedtünk benne, hogy a már sokszor perdöntőnek bizonyuló harmadik negyedben megint az Alba dominál - nem reméltük hiába! Brandon Wood hozta a szokásos formáját, a kintről kevés kosarat hozó meccsen rendkívül fontos triplát dobott és szépen megint megközelítette, majd elérte a húsz pontot. Ismét láthattuk, milyen fontos az erős rotáció, hiszen úgy lépett el az Alba a Falcótól, hogy Moore és Keller is a padon ült. Lekli, Juhos és Supola ellenben megint nagyszerűen élt a kapott percekkel. A túloldalon Kálmánnak egyszerűen nem volt ilyen helyettese, és a légiósok is ritkábban szóltak hozzá a meccshez - Ivosevet ebben faultgondok is akadályozták. Hollis harcosságát tekintve visszaidézte régi önmagát, a csapat pedig tizenegy pont előnyből várhatta a záró felvonást.

 

Amit aztán 9-2-vel nyitott, eldöntve mindent. Bejöttek a lerohanások, támadó lepattanók garmadája kötött ki fehérvári kézben, hiába tudta a vendégek mestere, hogy ez az Alba-győzelmek egyik kulcsa. Ha nincs a katasztrofális büntetőzés, a szombathelyiek veresége elé illeszthettük volna ezt a jelzőt... Így is sima lett a vége, Moore kiosztott pár zseniális gólpasszt, hogy a mennyiséghez minőség is társuljon (10 assziszt, ismét, mint a Paks ellen), de a legfontosabb tényleg a csapategység volt: mindenki szerzett kosarat. Szabó Zsolt nélkül is képes tehát úgy forgatni keretét Braniszlav Dzunics, hogy 30 percnél többet senkinek ne kelljen játszania - persze ehhez az kell, hogy a padról érkezők jók legyenek. Nincs okunk panaszkodni - a jól rotálható állománynak is köszönhető, hogy az alapszakasz felét letudva vezeti a mezőnyt az Alba. Újabb rangadót megnyerve.