A rangadók hete ez, vasárnap újabb nagy ellenfél érkezik. A Falco legutóbb nyert Fehérváron, a visszavágásánál is fontosabb, hogy megerősíthetjük pozíciónkat.
Bár volt olyan sajtótudósítás, amely mintha lebecsülte volna az Alba Paks elleni sikerét, sőt, kritikusan írt a kulcsjátékosokról, nyugodtan kijelenthetjük, a legfontosabb pillanatokban hozták magukat a fiúk az ASE ellen. Márpedig az mutatja egy csapat erejét, hogyan teljesít a kiélezett szituációkban. Nos, Wood, Moore vagy Keller jól bírta a pszichés terhet, így bízhatunk benne, a felpörgő társaság lendületből vág neki az újabb kihívásnak. Mert az sem lesz kisebb, jön a Falco a Vodafone Sportcentrumba.
A szombathelyiek nemrég még ezeréves szponzori nevük nélkül álltak, de végül továbbra is Falcóként emlegethetjük őket, és nem ez az egytelen tradíció, amihez ragaszkodnának. Rendre megszorongatnak minket Fehérváron is, a nehéz feladat általában a legjobbat hozza ki Kálmánékból. Tavasz óta, amikor emlékezetes meccsen nyertek itt, változott a keretük, talán valamivel gyengébb a bajnoki döntősnél, de semmiképp sem lebecsülhető. Továbbra is Bencze Tamás az edző, az előző idényben meghatározó légiósok azonban távoztak. Pótlásukra nem ismeretleneket választottak, a Levy, Ivosev, Fey trió mindegyik tagja jól teljesített korábbi magyar klubjában. Így mezőnyben és palánk alatt sem számíthatnak könnyű feladatra a mieink.
Ha pedig a Falco magyar játékosait nézzük, a Kálmán, Jancsikin, Simon, Harazin, Szanati, Will keretet nem nevezhetjük sem rutintalannak, sem komolyabb feladatok megoldására alkalmatlannak. Talán épp az az ereje, hogy nehezen kiszámítható, éppen melyik tagja remekel majd a következő meccsen. S persze az összeszokottság, hiszen ez a társaság - ellentétben a külföldiekkel - kivétel nélkül hosszabb ideje Szombathelyen pattogtat. Akárhogy is, igen masszív csapat az idei Falco is, várható egy újabb szoros csata a rangadók sorában.
Hogy megnyerjük, megint a jó ritmusú játékra lesz szükség, ami leginkább a Paks-meccs vége felé volt jellemző. Amikor a védekezésből indított gyors támadások jól sikerülnek, általában azért kap egy gyomrost az ellenfél, amiből Fehérváron nehéz felállni. Éppen ezért kell kezdettől csapatként, szervezetten játszani, abban, hogy egyéni jó teljesítmények is segítenek majd, úgy tűnik, bízhatunk. Most is várjuk Ronnie Moore remek átadásait, Brandon Wood könnyednek tűnő, de nagyon is megdolgozott betöréseit, vagy éppen kinti dobásait. A palánk alatt pedig azt a küzdőszellemet, amellyel a Keller-Lekli duó pontban és lepattanóban is az ellenfél fölé tud nőni.
Ha lesz küzdés, lesz hangulat is hozzá, mert a közönség minden izzadságcseppet meghálál - érezniük kell a fiúknak, hogy mögöttük a fehérvári tábor. Jöjjön, aki teheti, ez sem kisebb presztízsmeccs, mint a Paks elleni volt, a csapat átérzi a jelentőségét, és eddig kiválóan reagált az egyre nehezebb próbákra. Folytassa, Alba!