A bronzcsata első fejezete nem hozott túl látványos mérkőzést, de azért a hajrában érezhető volt, hogy megmozdult a játékosokban az igazi versenyzői ösztön, ami mindig azt mondatja, meg kell nyerni, amit lehet. Voltak hibák, de amikor összpontosított az Albacomp, le tudta rázni a jobban kezdő Körmendet - most pedig ezt a koncentrálást kell még egy meccsen bemutatni. Jó esetben... Mert persze a pakliban benne van, hogy a Körmend sem szeretne (pláne hazai közönsége előtt) vereséggel búcsúzni az idénytől, bizonyára hajtanak majd Bellék, hogy kicsikarják a harmadik meccs lehetőségét.

 

Ettől függetlenül nem rosszak az Albacomp Fehérvár esélyei a vasárnapi találkozón. A szezonvégre jellemző sérüléses, tartalékos állapot inkább a vasiakat sújtja, bár nálunk is itt fáj, ott fáj többeknek. Mégis valószínű, hogy még összeszedi magát mindenki és ez esetben meg lehet mutatni, hogy nem véletlenül vertük eddig háromból háromszor a bajnokságban a Körmendet. Természetesen ehhez az első meccs második negyedétől látott jó védekezés kell, ami akkor is meghozza az eredményt, ha közben támadásban olykor dadog a labda vagy túlságosan csúszik a talaj a fiúk lába alatt. Elrontott passzokkal, ki nem kényszerített hibákkal is nyertek El-Aminék, egyszerűen mert a saját palánk alatt nem adtak esélyt a Körmendnek, és sokáig úgy azért nem tarthatja a szoros állást egy ellenfél, ha nem tud kosarat szerezni...

 

A támadó lepattanók okoztak gondot az első negyedben, ami, figyelembe véve a körmendi centerállományt, most is jelenthet problémát, bár főleg figyelem kérdése. Keller Ákos és Dwayne Chism is sikerrel vívta meg a maga harcát Townesékkal, amikor kellően felpörgött a csapat, így lehetett ismét hetven kapott pont alatt zárni a negyven percet. Oda lyukadunk ki tehát mindenhogyan, hogy fegyelmezett, koncentrált játékkal , szervezett védekezéssel (vagy éppenséggel az alapszakaszbeli körmendi meccsünkön látott dobóformával...) megnyerhető a második meccs is, ezzel pedig a bronzérem a bajnokságban. Amivel a rájátszás összesített mérlege is pozitív lenne, s még ha ez nem is hozhatja vissza az elveszített elődöntőt, méltó és reális lenne a csapat alapszakaszban nyújtott teljesítményéhez, az egész szezonhoz.

Hogy sikerüljön, abban fehérvári szurkolók is segítenek, az ingyenes szurkolói busszal és egyéb úton érkezők is azért mennek, hogy együtt ünnepelhessenek a fiúkkal. És, ha úgy adódik, hogy már nem lesz több meccs, elköszönhessenek a fiúktól.