Albacomp Fehérvár - Szolnoki Olaj KK 71-79 (22-18, 15-25, 19-21, 15-15)

Székesfehérvár, 2400 néző

 

Albacomp: Simon 24/9, El-Amin 17/3, Hollis 15, Keller 5, Chism 8. Csere: Hendlein, Juhos, Bódi 2, Supola. Edző: Braniszlav Dzunics.

Szolnok: Trotter 20/12, Mills 13/3, Horváth 8, Nikolov 12/3, Báder 2. Csere: Grebenár, Fodor 2, Gay 14/12, Trepák 8/6. Edző: Pór Péter.

 

Látszott már az elején, mire számíthatunk: mindkét oldalon lejárt egyszer-egyszer a támadóidő, a jó védekezés tanácstalanná tette a labdát járató támadókat. Aztán beindult az Alba: miközben a Szolnok nem talált be, Keller lepattanói, Simon lendülete, El-Amin faultokkal együtt feltett labdái hamar tízpontos előnyt eredményeztek. Tovább is tarthatott volna az idilli állapot, de egyrészt kintről ezután jobban kezdett dobni a Szolnok, másrészt ismét bebizonyosodott, hogy máshogy fújnak a magyar bírók, mint a nemzetközi kupákban a kollégáik... Az EuroChallengben faultproblémákat okozott volna, ahogy Trepák dolgozott a palánk alatt, de ezúttal mindent lehetett, faultok miatt Hollist és Chismet kellett lecserélni... 

 

Ráadásul könnyű helyzetekben hibáztunk, labdákat veszítettünk vagy adtunk el... Élt a kapott eséllyel az agresszív Szolnok, főleg, mert támadásban a kinti dobásokra szavazott (miután Bádert le kellett cserélni, nem erőltették a centerposztot) - és remekül célzott. Majdnem mindenki, aki ránézett a gyűrűre, triplát dobott náluk, Gay, aki pedig szinte észrevétlen volt addig, és nemcsak ezen a meccsen, hármat is bevágott. Eközben hazai részről egyáltalán mem voltak veszélyesek a kinti dobások, be is állt zónázni az Olaj, amit persze hatékony centerjátékkal is ki lehet játszani, de az is hiányzott... Igazából Simi és El-Amin betöréseiből tudtunk pontokat gyűjtögetni.

 

A szünet utáni periódus sem volt biztatóbb, bár Hollis is elkezdett szorgoskodni (ehhez túl kellett tennie magát a játékvezetők miatti idegeskedésén). Megint bedobott két hármast a szolnok, már több mint tíz ponttal vezetett, és bár küzdött, akart az Alba, rengeteg dobást rontott, közelről sem ment mindig... Viszont eljött az a periódus, amikor már a vendégeknek sem estek be a triplák, és ekkor komoly gondba  kerültek. Trotter erőltette az egy-egyeket, de ezekből sem tudtak pontokat szerezni, az utolsó negyed első hat (!) percében 0 állt a Szolnok neve mellett... Ha itt sikeresebben támadnak a fehérváriak, fordíthattak volna, de nem ment nekik sem, a védekezésből nem tudtak támadásban hasznot húzni. 61-64-nél befagyott az eredményjelző, de hiába volt meg a sansz akár az egyenlítésre, kulcspillanatban megint Gay talált be, és már nem volt lehetőség ledolgozni a hátrányt. Látszott, hogy kicsit kedvét is vesztette a csapat, amely a meccs nagy részében hiába kapaszkodott.

 

Nem volt jó mérkőzés, amolyan igazi playoff-csataként inkább a harc dominált. Jó kinti dobásaival közepes játékkal is nyerni tudott a Szolnok a palánk alatt szinte teljesen veszélytelen és rosszabbul dobó Alba ellen. Ezzel oda a pályaelőny, a feladat pedig óriási, a ritmust felvéve bizonyítani, hogy nem a mostani volt az igazi Albacomp. Méltó kihívás - folytatás hétfőn.