"Függetlenül attól, milyen állománya volt a Körmendnek és hogyan szerepelt éppen a bajnokságban, ott nyerni borzasztó nehéz volt mindig is"  - mondja Halm Rolland, és az Albacomp ügyvezetőjének igazán hihetünk, hiszen játékosként rengetegszer lépett fel a körmendi oroszlánbarlangban, illetve a hazaiak kifejezésével: a szentélyben. A magyar kosárlabda egyik legfontosabb fellegvárában lassan húsz éve az Albacomp legyőzése is mindig presztízskérdés, ha nem is éri el  a vasi rivális Falco elleni sikerek jelentőségét. Ebben a szezonban azonban, a legjobb négy között rivalizáló csapatokról lévén szó, tényleg kiemelt fontossága van az egymás elleni eredményeknek, ezek akár az alapszakasz végső sorrendjét is befolyásolhatják. Nagy rangadóra utazunk tehát pénteken!

 

Ősszel a legemlékezetesebb fehérvári meccs volt a Körmend elleni, amelyen sokáig nyeregben érezhették magukat a vendégek. Németh Istvánék - többek között a klasszis hátvéd félpályás, dudaszóra esett triplájának is köszönhetően - már tizenhat ponttal is vezettek, eufóriát kiváltva szokás szerint nagy számban érkező szurkolóiknál, ám a második félidőben rettentő szigorú védekezéssel, fogcsikorgatva jött fel az Alba. A fordítás pár perccel a vége előtt sikerült, Chism remeklésével, El-Amin, Hollis ponterős játékával, de mindenek előtt a csapat egységével és küzdőszellemével. Ezzel pedig már meg is adtuk a receptet egy újabb bravúrhoz. Mert kétségtelen, a jelenlegi Körmend legyőzése saját pályáján bravúr lenne. 

 

A kupában elért siker jót tehet önbizalomnak, egyben jelzésnek is kiváló volt, hogy tudják még Keller Ákosék, amit ősszel tudtak - a Körmend sem mehet azért biztosra ellenük. Jóval nehezebb persze ez a lecke a keddinél. A piros-feketék évről évre hagyományaikhoz méltó célokat tűznek maguk elé, s idén nem a  véletlenre bízták, hogy esélyük legyen meg is valósítani azokat. A Townes, Bell centerpáros félelmetes, a bajnokség 6. és 7. legértékesebb játékosáról van szó e pillanatban. Mint tudjuk, Bell nemcsak a palánk alatt ponterős, de hát a körmendi triplák tőle függetlenül is a Történelem veszélyes fegyverei című ismeretterjesztő sorozat önálló epizódját alkothatnák. Különösen, ha otthon vetik be őket, erről éppen a vasi szuperrangadó őszi szenvedő fele, a Falco mesélhetne sokat. Nem kétséges, vagy megakadályozza egy csapat, hogy tisztán hajigálhassa a hármasokat a Körmend - vagy imádkozhat, hogy éppen rosszabb napot fogjanak ki a gyorstüzelők...

 

Ezt a feladatot külön aligha kell elmagyaráznia Braniszlav Dzunicsnak, amikor a taktikát ecseteli, de a védekezés minősége amúgy is alapkérdés. Ha a győzelmi széria közepette jellemző szervezettséggel és egységgel művelik Simiék, akkor a katlan is elnémítható, mert talán a Körmend sem most jár formája csúcsán. A keddi, soproni kupameccsükön dobott 59 pontjuk ezt jelzi, bár kétségtelen, hazai pályán ritkán akadozik ennyire a termelés. Talán fontosabb, hogy éppen a fentebb emlegetett vezéregyéniség, a játékával és szellemiségével is zászlóvivőnek számító Németh István hiányával is küzdenie kellett utóbbi meccsein a Körmendnek, mi el tudnánk viselni, ha ezúttal sem játszana... Mint hogy Dávid Gergely sem fog már az őszi ütközet harcosai közül, hiszen időközben Kaposvárra igazolt. Ő nem annyira a minőség, inkább a mennyiség szempontjából hiányozhat, mert palánk alatt nem sok variációs lehetősége van Sabáli Balázsnak. Ellenben a mezőnyrotációban bízhat, Német nélkül is, ugyan ki tudja előre, Ferencz, Fodor, Ruják, Mladenovics közül kinek a keze fog sülni (természetesen a remek amerikai Powellről, és a kint is, bent is használható Csehről se feledkezzünk meg).

 

A Körmendi katlan igazi erejéhez persze a csapaton kívül mindig a közönség is hozzá tartozik, ebben a szezonban pedig a vérszagot (értsd: akár bajnoki esélyt) érző hazai fanatikusok nem fognak üresjáratokat produkálni. Nekik a szűkös vendégszektorból megfelelni szinte lehetetlen, de a szurkolói busszal és egyéb úton érkező fehérvériak persze majd megteszik, amit lehet - a csapat a pályán pedig elkövette már párszor a múltban azt a bravúrt, hogy elcsendesítette a csarnokot. Hogy most is sikerüljön, ne a legutóbbi bajnokik döcögős-balszerencsés játékából (és végjátékából) induljunk ki, hanem abból, hogy játékerőben nagyon hasonló csapatok küzdenek, akik között a mentális tényezők dönthetnek. Erősnek kell lenni, határozottnak és bátornak - ez a minimális feltétele egy győzelemnek Körmenden. Nehéz, de nem lehetetlen küldetés.