Albacomp - Falco Szova KC Szombathely 82 - 69 (23-21, 24-14, 11-18, 24-16)

Székesfehérvár, 2800 néző

 

Albacomp: Simon 16, Hanga 13/9, Crocker 21/12, Hendlein 2, Jones 24 Csere: Keller 1, Bódi 5, Madár. Edző: Braniszlav Dzunics.

Falco: Kálmán 6, Doyne 19/9, Pankár, Gosa 14/6, Aliakseyeu 15.  Csere: Simon 5/3, Will 3, Harazin 7, Jarosevits. Edző: Bencze Tamás.

 

Beleőszültünk, amíg az első Alba-kosarat vártuk a harmadik negyedben... Hazai pályán talán rekordnak számító hat percig tartott a "némaság", és ez a pauza nem várt izgalmakat csempészett a meccsbe. Pedig az első félidőben úgy tűnt, ha nem is brillírozva, de harcosan játszva meglehet a sima győzelem.

 

Gosa pontjaival indult, eleinte csak ő talált be szombathelyi részről, amire a mi amerikaink, Tony Crocker válaszolgatott. Aztán Jonathan Jones is jelezte, hogy pályán van, Simon Balázs pedig faultokat harcolt ki, büntetőket értékesített. Jött néhány gyors támadás is, és még az első negyedben megvolt a közte tíz: 23-13. Ekkor elpártolt a szerencse: Bódi Feri légpassza nem volt jó Jonesnak, így nem gálába, hanem szenvedésbe fordult a meccs, mert a Falco sem akarta feladni. Az első negyed végére Alekszejev kosaraival felzárkóztak, aztán ki is egyenlítettek.

 

A második tíz perc vége volt számunkra a legjobb, hiszen az utolsó öt percet sikerült tízzel megnyerni, köszönhetően a zóna ellen dobott újabb Tony-triplának, vagy annak, hogy a nagyon küzdő, de kevés sikerrel kisérletező Hanga Ádinak is beesett végre egy hármasa. A legvégén a vendégek csereirányítója, Simon László is dobott egyet igen messziről, de utólag érvénytelenítették, mondván, időn túl esett.

 

Ez volt az a pillanata a meccsnek, amikor a hazai publikum talán hálás volt a bíróknak (nem mintha bárkinek perdöntő bizonyítéka lett volna az ügyben), egyébként pedig, ahogy lenni szokott, kaptak a sporik rendesen. Szó se róla, a harmadik negyed említett, kritikus szakaszában, sőt, tulajdonképpen egészen a negyedik etap közepéig igen kevésszer látták szabálytalannak a vendégek védekezését (pedig a gyorsabb albásokkal szemben azért be-becsúszott az ütemtévesztés...) - de látni kell azt is, a hazai elbizonytalanodásban nem ez játszotta a főszerepet. Hogy mi, azt gyorsan meg kell fejtenie a szakmai stábnak, mert ilyen gólcsend máskor nem fér bele. Ha nem is a padlóról, de annak közeléből állt fel a nagyot küzdő Falco, s jött fel 11-0-lal egy pontra, mikor végre megszületett a második félidő első hazai kosara... Doyne ebben a szakaszban játszott pontkirályhoz méltón.

 

Bár ez nehéz szitu volt, a csapat ismét bizonyította, hogy van morális tartása, és felállt belőle. A negyedik negyedben minden volt, ami addig hiányzott a szünet utáni játékból: látványos támadások, fegyelmezett védekezés, Hanga-tripla és rettentő összeszedett játék. Hendlein Roli 8 lepattanójáért érdemel dícséretet, J.J az őt folyamtosan szidó Falco-szurkolóknak falrengető zsákolásokkal kedveskedett, és ebben a tíz percben megduplázta addigi pontjait, Ádám és Tony pedig összehozott egy "félpályás alley-oopot", hogy végképp tetőfokára hágjon a hangulat.

Láthatóan csalódott vendégek hagyták el a pályát, hiszen szünet után reálisnak tűnt, hogy megfoszthatják hazai veretlenségétől az Albacompot. De ez a veretlenség nem véletlenül alakult ki. Csapatként, egymásért is küzdve verte vissza a támadást az Alba, így vezet 2-1-re a párharcban - s ezzel a hozzállással nyerheti is meg. Legfeljebb még jobban beleőszülünk.