Megragadnám az alkalmat és szeretném kiemelni kollegámat, Nagy Dánielt, akivel már két éve versenyeztetjük közösen az u11 és az u12-es korosztályokat.

- Ebben a korosztályban az elmúlt pár évben nem volt annyira sikeres az Alba-Fehérvár, mit gondolsz minek köszönhető ez a siker, és mit emelnél ki mi a fontos ebben a korosztályban?

- A szétválás után az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy mennyiségileg helyére álljanak a dolgok, főleg ami a kisebb korosztályokat illeti. Amikor 3 évvel ezelőtt elkezdtük a munkát a kisebbeknél is, akkor az u12-es, u14es korúak is kezdőként érkezteti a rendszerbe. Nyilván nekik sokkal nehezebb volt elsajátítani az alapokat.

Ilyen szempontból a kisebbek voltak helyzeti előnyben, ők sorversenyeztek, U9es házibajnokságokon vettek részt. Náluk volt idő minden mozgást felépíteni, labdával és labda nélkül egyaránt. Idén már az a korosztály versenyzik az U11-es bajnokságban, akik elsőként kerültek be ebbe a rendszerbe, jó alapokkal érkeztek meg a fiatalok a kenguru edzésekre. De ki kell emelni az U12-eseket is, akik szintén az eddigi legjobb szezont futják a szétválás óta.

Az említett jó alapokat tartom a legfontosabbnak, valamint hogy élvezzenek minden edzést és minden versenyt a gyerekek.

- A jelenlegi helyzet a kosárlabdára és minden sportra kihatással van, milyen nehézségekbe ütköztetek az év során, és hogyan oldottátok meg ezeket?

- Tavalyi év végén csak két hónapot kellett megoldanunk, és kültéri edzéseket is tudtunk tartani, aztán a nyár szerencsére szabad volt, itt meg tudtuk tartani a szokásos nyári táborainkat is, nagyon szép létszámmal.

Ősszel teremproblémák minket is érintenek, a tornatermekből teljesen kiszorultunk, a Gáz utcai csarnok az egyetlen hely, ahol termi edzést tudunk vezényelni, általában heti 3alkalommal, félpályán dolgozunk. Összességében viszont nincs okunk a panaszra, vidéken több olyan csapat van, akiknek csak a szabadtéri edzések maradtak.

A legfontosabb, hogy tudunk edzeni és nem történt lemorzsolódás a kisebb korosztályainknál sem, sőt, minden csapatunkhoz érkeztek új játékosok a járvány idején is.

- Mit gondolsz hova juthat el ez a csapat és ezek a játékosok pár év múlva az utánpótlásban, és lesznek-e hasonló sikereitek ebben a korosztályban?

- A következő szezonban mindenképp a mostani u12 útját szeretnénk követni, akik felsőházba jutottak, utána részletkérdés, hogy mi történik majd. Úgy gondolom, hogy sok szép szezon vár erre a korosztályra, nagyon jó mentalitású, tehetséges gyerekek alkotják a csapatot. A fő cél természetesen az, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a játékosokból és ne akadjon meg a fejlődésük. Ha megfelelő munkát végzünk, az hozni fogja magával az eredményeket is. Bízom benne, hogy többen eljutnak majd a felnőtt csapatig, hiszen ez az utánpótlásnevelés igazi célja.

- Úgy tudjuk volt egy fogadásod is a csapatoddal, mesélnél kicsit erről?

- Mondhatni már hagyomány, hogy minden szezon elején van egy fogadásom a srácokkal. Előző szezonban a hajam bánta a jó szereplést, azóta rövid hajjal élem a mindennapokat. Erre a szezonra emeltük a tétet, egy cápa tetoválás került a vállamra, aminek feltétele zsinórban két A-csoportos forduló volt, végül öt lett belőle. A következő szezonban már jó lenne, ha végre én nyerném a fogadást.

- Esetleg lenne még valami, amit kiemelnél az utánpótlással kapcsolatban?

- Örülnék neki, ha a játékosaink és a csapataink is minél több sikert érjenek el a későbbiekben. Ehhez úgy gondolom fontos, hogy már kosárpalánta korban elkezdjenek nálunk edzésekre járni a gyerkőcök, ami a klub új koncepciójának köszönhetően egyre népszerűbb, és egyre több általános iskolában vagyunk jelen.