Soha nem könnyű az első mérkőzés, rendre megszenvedünk vele az utóbbi években - most pedig rögtön rangadóval kezdődik a szezon! A bemutatkozás, az ellenfél és a tévéközvetítés is bizonyításra alkalmas "körülmény", de Körmend ide, országos nyilvánosság oda, a fiúknak a régi alapvetés miatt kell hozniuk a meccset: hazai pályán nem szabad botlani. Nem kis segítséget jelenthet a közönség támogatása.

Magyar kosárlabda a televízióban - ez mindig örömteli, de, mint megszoktuk, "áldozattal jár", az időpontot ezúttal is a tévé diktálja. Így aztán kicsit szokatlanul, délutáni meccsel indul a bajnokság Fehérváron, ehhez próbált alkalmazkodni a csapat a héten. A délután négykor kezdődő edzések végén már pörögtek a fiúk, ahogy kell, remélhetőleg a kissé korai kezdés nem hagy nyomot a játékon. Ha már az idény elején amúgy is számolni kell némiképp csikorgó gépezettel, időnként akadozó játékkal. Persze, mindkét csapatnál...

A játék folyamatossága hagyhat még kivánnivalót maga után, a küzdőszellem azonban nem. Az első, októberi feldobástól egészen a jövő tavaszi-nyári utolsó dudaszóig hajtani kell, már csak azért is, mert úgy tűnik, nem lesznek nagy különbségek a csapatok között játéktudásban. Bíznunk kell tehát benne, hogy szellemében, küzdőképességében kifogástalan lesz az új Albacomp. A Körmendnél erősebb próbára nincs is szükség ennek megállapítására, hiszen ha van ellenfél, amely Fehérváron akkor is képes meghalni a győzelemért, ha amúgy esetleg éppen nem az a "meghalós fajta" - akkor a vasi gárda ilyen. Emlékezhetünk a közelmúltból: olykor körmendi sztrájkról, bojkottról érkező hírek közepette rendre iszonyatos erőfeszítésre késztette a Gáz utcában az Albacompot a régi rivális.

Amely most ráadásul új főszponzor által megtámogatva, úgy tűnik, tiszta és biztató jövőképpel érkezik, úgyhogy lelkileg biztos rendben van. Ami pedig a szakmát illeti: az "ezüstkovács", a Körmenddel bajnoki és kupadöntőben is járt Sabáli Balázs vezeti ismét Fodor Gergelyéket. A mezőnysor megint valódi erejük lehet, a Magyarországon (és Körmenden) már megismert Thomasszal, az új szerzemény Scottal, s persze a régi katonákkal, Fodorral, Ferenczcel, Trummerrel. Centerposzton is a hagyományokat követik, amennyiben nem hatalmas termetű, inkább mozgékony palánk alatti embereket foglalkoztatnak, bár az előszezon legvégén megejtett cseréjük (Spahija ment, Diakite jött) alapján itt még keresik a tökéletes megoldást.

Hivatalosan nem mondták ki, de a szurkolóik elvárásai nyilván újabb döntőkben fogalmazódnak meg, és nem - a korábbi Sabáli-érához hasonló - vesztesekben... Ráadásul ezek a szurkolók hangot is adnak szimpátiájuknak, délutáni kezdés ide vagy oda, nem a tévéfotelből. Úgyhogy igazi rangadó hangulatra van kilátás, amelyből az Alba-szurkolóknak is ki kell venniük a részüket! Annál inkább, mert a tétmeccsekre mi is régen várunk, mi is kiváncsiak vagyunk az újjáalakult csapatra éles meccsen - és természetesen hazai pályán a mégoly kiegyensúlyozott bajnokságban sem vagyunk esélytelenebbek senkinél. A csapat új játékosai most nyerhetik el végleg a közönség bizalmát, egyéni és kollektív céljaik miatt bízhatunk jó teljesítményükben, akárcsak a fiatalokban, akiknek minden perc ragyogó alkalom, hogy bizonyítsák nélkülözhetetlenségüket. Ami pedig a rutinos, már régről ismert játékosainkat illeti: nekik "csak" azt kell tenniük, amit korábban: gerincet adni, bizonyítani, hogy nem véletlenül alapemberek évek óta abban a csapatban, amely lassan másfél évtizede kihagyhatatlan a magyar bajnokság rájátszásából.

Ez az Albacomp, itt mindig nagyok az elvárások - Simi, Ádám, Borko, Feri és vezetésükkel a többiek pedig meg tudnak felelni ezeknek. Erre várunk ismét, mint minden ősszel, minden bajnokság elején. Mostantól lehet bizonyítani!