Az előzményeket is figyelembe véve - s ezen az Alba remek menetelését és formáját, valamint a paksiak jóval zavarosabb, edző- és légiósmenesztős időszakát is értjük - az a furcsa helyzet állt elő, ami igazán nem jellemző ebben a párharcban: kötelező győzelemmé vált az ASE vendégjátéka számunkra. Pláne, hogy Gulyás Róbert civilben ücsörgött a padon... Nem is hozott nagy izgalmakat a találkozó, de könnyű sikerről sem beszélhetünk, mert az érezhetően felpörgött Paks nagyobb hátrányból is többször visszakapaszkodott.

Albacomp - Atomerőmű SE 91-78 (23-16, 19-18, 25-19, 24-25)

Albacomp: Simon 12, Doyne 11/3, Hanga 9, Bell 21/3, Morrison 22. Csere: Radovic 7/6, Góbi 9/3. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Paks: Mészáros 3, Williams 34/12, Gosa 14/3, Johnson 10, Csaplár-Nagy 6/6. Csere: Panta 5/3, Kiss 6/6, Kiricsi. Edző: Branislav Dzunics.

Nyilvánvaló, hogy az alatt a két edzés alatt, amelyet a paksiakkal dolgozhatott végig a Kaposvárról kivásárolt új edző, Branislav Dzunics, inkább sajátjaival ismerkedett, mint az Albacomp taktikájával. Igaz, arra már felkészülhetett nemrégiben, hiszen ha nincs az ónos eső, még a somogyiak élén megmérkőzött volna a Peresztegi-csapattal. Így aztán elég speciális ráhangolódás után debütált az elmúlt tíz év két legeredményesebb klubjának rangadóján, nyilván abban a reményben, hogy övéi az edzőváltásnál megszokott lelki és mentális többlettel, bizonyítási vágytól hajtva lépnek parkettre.

Ebben nem is volt hiba, hatalmas elánnal nyitott a Paks, valószínűleg megfelelni igyekezvén az Albától megszokott gyors ritmusnak. Az sem mellékes ebből a szempontból, hogy Gulyás Róbert sérülés miatt nem játszhatott, így a vendégek eleve változtatni kényszerültek rá épülő, kissé statikusabb játékukon. A nagy rohanásból viszont nem jöttek ki jól, mert az egy-két passz után elhajított labdák rendre célt tévesztettek, a lepattanókat megszerző Albacomp pedig körültekintőbben támadott. Doyne idézett fel valamit régi önmagából, ahogy könnyedén átkígyózott a pirosak sorain, Morrison pedig elkezdte kamatoztatni magassági és erőfölényét. Már az első negyed végén tíz pontra nőtt a különbség, kár, hogy az utolsó vendégtámadást triplával zárta az e műfajban korábban inkább hajigáló, mint pontosan dobó ASE.

Williams mintha béklyótól szabadult volna: a korábban Pakson pécsi eredményességét nem igazán idéző kisember roppant hatékonyan vezette a vendégek akcióit, igaz, Gulyás hiányában most több labda is jutott neki. Ahogy ő felpörgött, úgy tudott szorosabban tapadni Dzunics csapata az Albára, melyben remekül használta ki Mészároshoz képest forma-1-es sebességét Simon, és időnként Bell is megutáltatta Gosával a kosárlabdát. Az ezúttal padon kezdő Radovics (Peresztegi-Nagy Ákos, látva a Paks szerkezetét, kis meglepetést készített kezdőötösével...) nem lamentált sokat, ahogy beállt, triplát dobott. Kellett, mert kintről, akár az Univer ellen, most sem voltunk túl veszélyesek addig... Kissé talán túlpörgött a társaság, a vezetőedző által várt, két-három passz utáni megbontások, kijátszások, vagy éppen Morrisonhoz eljutó labdák száma sem tölthette el elégedettséggel Persztegi-Nagy Ákost. Az előny azonban nem csökkent radikálisan, sőt, szünetre picit nőtt is, hisz míg nálunk hárman is elérték ekkorra a tíz pontot, a paksiaknál meg sem közelítette senki Williams eredményességét.

Az ellenfél módszeres, fokozatos felőrlését fordulás után is folytatta a csapat. Dzunics nem vitte túlzásba a cserélést, Gulyás és egy légiós hiányában be is szűkültek lehetőségei, ráadásul ebben a szakaszban Morrison valóban egyeduralkodóvávált a palánk alatt. Panta vagy Csaplár-Nagy tehetetlen volt a kanadai óriással szemben, s mivel most volt türelme az Albának rá, illetve a tiszta helyzetben lévőkre játszani a figurákat, szépen nőtt a különbség. A fehérvári mester is csak két cserejátékosnak adott lehetőséget, ők azonban jobbnan sáfárkodtak saját idejükkel: Radovics újabb hármast dobott, Góbi Ricsi pedig, amikor a negyed utolsó előtti percében egy 6-0-ás szériával ismét tízen belülre lopta magát a Paks, reflektorfényt kért magának. Támadólepattanók után visszatett, szép kosarakkal keserítette a Morrison lecserélése után talán fellélegző paksi centereket, majd elegánsan kilppett, és egy triplával koronázta meg nem akármilyen "kiselőadását". Döntő mozzanatok voltak ezek, tizennégy pontos előnnyel várhattuk a záró játékrészt, ez pedig szinte egyet jelentett a győzelemmel.

Nem is volt gond a továbbiakban: a nézőtéren külföldi megfigyelők által lesett Hanga (sokoldalú játékát 9 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz, 5 kiharcolt fault és 4 blokk bizonyítja!) és Bell is bemutatott egy-egy demoralizáló akciót, utóbbi lerohanásból szerzett kosarával húsz ponot is meghaladta a differencia a két csapat között. Reális volt, de sajnos az is, hogy a legvégén a túlzottam laza védekezést a fáradhatatlan Williams és Csaplár-Nagy is tiszta helyzetből dobott triplával büntette. Dühöngött is az Alba mestere, mert a játék képe alapján nem érdemtelenül megszerzett komoly előnyt szórakozta így vendégszempontból elfogadható méretűvé az Alba - igaz, a siker egy percig nem forgott veszélyben. Ez pedig nem a 2009-es hibátlan széria tovább építése miatt fontos, hanem a bajnoki tabella miatt, amelyen immár néggyel több vereség szerepel a későbbiekben még egészen biztosan erőre kapó rivális neve mellett. Sokoldalúságát ismét bizonyította, és megszolgálta az újabb rangadó megnyerését az Albacomp. 

Peresztegi-Nagy Ákos: "Amikor úgy támadtunk, ahogy előzetesen megbeszéltük, akkor tudtuk növelni előnyünket. Az utolsó percek miatt mérges voltam, mert nagyobb arányú győzelmet is arathattunk volna, de könnyelműsködtünk elöl és hátul is."