Három negyeden át nagyon gyenge, a végén legalább izgalmas meccs volt, két rengeteget hibázó csapattal. Az utolsó tíz percben teljesen váratlan fordulat következett be, sajnos csak átmenetileg: megvolt az esély, de nem éltünk vele.

Debreceni Vadkakasok – Albacomp 68-62 (17-13, 14-11, 19-13, 18-25)

Debrecen: Anzulovics 7/3, Lee 15/9, Horvat 7/3, Szendrei 8, Bukva 8. Csere: Lóránt, Toya 19/6, Tóth G.
Albacomp: Nisavics 8, Spivey 15/9, Behr 1, Younger 14/3, Góbi 10. Csere: Bencze 9, Bódi 3/3, Petrovics 2, Gáspár.

Az első két negyedet elintézhetnénk annyival is, hogy csak kicsit volt unalmasabb, mint a szünetben bekövetkező áramkimaradás. A nagy sötétségben ki-ki a maga módján szórakoztatta magát vagy környezetét, amíg azonban fényárban úszott a terem, a játékosok elfelejtették ezt tenni közönségükkel. Az Alba tíz távoli kísérlete ezúttal duplán távoli volt: tudniillik a labda és a gyűrű viszonylatában is… A hazaiak legalább berámoltak pár triplát, nekik meg az egyéb területen mutatkozó hatékonyságuk közelített a nullához. Közben egészen érdekes módon lábra lőtt, nézők közé kihajított, elejtett labdák sora borzolta azok idegeit, akik egy bajnoki elődöntőtől némi színvonalat is vártak volna.

A fehérvári huszonnégy pont egy félidő alatt önmagáért beszél, ha a Debrecen nem jól, csak közepesen játszott volna, a második félidőre már a játékosok feleségeit is felküldhette volna a pályára. De a Debrecen is rosszul játszott, csak kicsit pontosabban ellenfelénél. Ugyanígy a harmadik negyedben is, ekkorra már világossá vált, hogy Toya az egyetlen játékos a pályán, aki képes is megcsinálni, amit elhatároz. Egy jó teljesítmény pedig elég volt a Vadkakasoknak a nagyon halvány Alba elleni magabiztos vezetéshez. (Itt kérünk elnézést azoktól, akik egy kosármeccset képesek a védekezés felől megközelíteni, bizonyára lehetne pozitívan értékelni a látottakat, ha szeretnénk a 31-24-es félidőket.)

Aztán kiderült, hogy egy jó teljesítmény a feltámadáshoz is elég: Spivey ugyanis (miután Bódi végre megtörte a hármasok átkát, azaz helyére küldött egy kinti dobást) váratlanul feléledt, bemutatott néhány tőle megszokott kunsztot, bevágott három triplát, és mire a magukat már nyeregben érző hazaiak felocsúdtak, az Albacomp vezetett. Tizenhárom pontos hátrányból fordítva, miközben az előző negyedekben tizenhármat épp csak sikerült dobnia… Ettől a fordulattól akár le is fagyhatott volna a debreceni gépezet, de ahhoz egy még acélosabb Fehérvár kellett volna. Az utolsó percek kölcsönösen adódó esélyeit ugyanis jobban használták ki a hazaiak, akik három negyeden át halvány teljesítménnyel is felülmúlták a gyengén muzsikáló vendégeket, így ha szerencsés végjátékkal is, de nem érdemtelenül szereztek vezetést a párharcban.

Ők a túlzott rápihenéstől, mi a fáradtságtól tartottunk a meccs előtt. Fogjuk rá, hogy mindenkinek igaza volt, az ebből következő szenvedést letudtuk, most kezdődhet a kosárlabda.